Karácsony eddig nálunk | Advent 2023

Sziasztok!

Tavaly eldöntöttük, hogy kicsit megváltoztatjuk a karácsonyi szokásainkat és 2024-ben megpróbálunk már tényleg mindent megtenni annak érdekében, hogy egy olyan hónapot tudjunk a hátunk mögött, ami nem feltétlenül a kapkodással és ilyesmikkel történik – de erről egy később bejegyzésben fogok részletesen beszélni.

Idén Mama már nem ünnepelheti velünk a karácsonyt, így a saját ki változtatásunk mellett az egész család változásokra lett kényszerítve. De most arról szeretnék nektek mesélni, hogy milyen volt nálunk a karácsonyi időszak.

 

 

Amit leginkább érdemes tudni rólunk az, hogy nagy család vagyunk – és az évekkel ez csak egyre bővült. Egy ekkora családot igazán nehéz viszonylag rövid idő alatt összeegyeztetni és meg kell, mondjam a sikeresség elengedhetetlen személye Mama volt, aki akkor is beszélt a húgával, ha anya éppen nem állt szóba a nagynénjével és így nem történt semmi tervezés – tudjátok, karácsonykor a család gyűljön össze.

Vannak azonban olyan dolgok, ami csak egy esetben íródtak felül, ez pedig 2020 volt, amikor az egész ünnepi összegyűlés nem történt meg a Covid miatt. Ettől eltekintve viszonylag egységesnek mondható az, amit mi ünnepek alatt csináltunk még akkor is, amikor én már elköltöztem.

 

Nagyjából ez volt az érzésem eddig

 

December előtt

Mindenki, aki legalább egyszer tervezett bármilyen eseményt tudja, hogy a szervezés nem akkor kezdődik. Én mondjuk november közepéig igazából nem nagyon szeretek beszélni róla – annyi belefér, hogy esetleg megemlítjük, mennyi mindent kell majd csinálni –, de onnantól kezdve jön a kemény beszélgetések időszaka.

Ilyentájt kezdődik többek között az ajándékok kitalálásának kérdése, ami szigorúan azokra koncentrálódik, amit nem egymásnak akarunk venni Férjjel, hanem minden más. Például a szülőknek, testvéreknek, stb. Ez az egyik legnehezebb kérdéskör, mert alkalmazkodnunk kell a családi „szabályokhoz”, ugyanakkor kicsit mások vagyunk és ezért olyannak is adunk ajándékot, akinek nem szabadna. Ekkor elkezdünk beszerezni apróságokat illetve a nagyobb anyagi vonzatúakat elosztjuk a két hónapra.

A másik nagy téma, ami még december előtt előkerül az a kaja kérdése. Mit sütünk? Mennyit sütünk? Kinek sütünk? Miért sütünk? Ezeken a kérdéseken viszonylag gyorsan át szoktuk magunkat rágni és aztán be is vásárolunk, ami eláll hosszabb ideig. Tudjátok, mit nem szoktunk megbeszélni? Azt, hogy mit eszünk december 24-én este – az valahogy mindig akkor jut eszünkbe, amikor ott tartunk, hogy akkor vacsi és nincs semmi a hűtőben.

Az utolsó, amit december előtt elkezdünk, de rendszerint nagyjából december 23-án derül ki minden – még, ha Mama próbálja is haladásra bírni a résztvevőket – az nem más, mint a menetrend. Mint fentebb említtettem vannak alapok, amik eléggé fixek és ezt nem is szeretném megmásítani. Ilyen például az, hogy december 23-án Nagyikához megyünk és ott az apai oldali családdal gyűlünk össze. Régebben többen összegyűltünk – még Dédimamáéknál főleg – de aztán megcsappant, ahogy Nagyika egyre kisebb lakásba költözött. Illetve az is fix, hogy valamelyik nap anyósoméknál ünneplünk, a másik nap pedig anyáéknál – anya nagynénjékkel kiegészítve.

Kis kitekintés a munkahelyre is, mert szerintem senkinek nem kell magyaráznom, hogy a karácsonyi időszakot nálunk is olyan óvatosan közelítik meg, hogy az ember már tudja, hogy mi fog következni, de belemegy a játékba. Általában(!!!) én szoktam az a galád lenni, aki október közepe felé megpendíti a szabadságos kérdést, hogy ne egy hónapban akarjon mindenki kivenni 20 napokat (nekem rendszerint 4-5 napom marad az év végére, szóval én nem számítok olyan nagy mértékben), hanem akkor már két hónapra osszák el. Senki sem meri kimondani, amit igazán szeretne és így például arra húzzák rá a vizeslepedőt, aki felvetette, hogy esetleg október végén már el lehetne kezdeni beszélgetni róla (megtörtént események alapján). Idén már nem hagytam a fenébe (bár nem is én hoztam fel a szabadságtémát először), de ezután biztosan nem fog érdekelni bármikor is derül ki, ki hogyan szeretne szabira menni.

 

A karácsony előtti időszak

Gondolom azt nem kell senkinek magyaráznom, hogy ezidáig még nem sikerült semmit időben elkészítenünk, hiába volt minden évben egyre pontosabb és részletesebb menetrendünk. Az oka szerintem az, hogy hiába tudtuk eddig minden évben, hogy a bejglisütés nálunk egy egésznapos program, mégse úgy készültünk – ez mondjuk abból a szempontból is alakult így, hogy a túrósbejglit és a gesztenyésbejglit nem lehet sokkal korábban elkészíteni. Ettől eltekintve általában minden sikerül. Egyik évben csokiformákat csináltunk (forrócsokinak, mindenféle karácsonyi mintát) a családnak és az volt az ajándékuk, nem volt nyerő abból a szempontból, hogy konkrétan másnap meg se tudtuk mozdítani a karunkat és akkor kezdtünk bele a bejglibe.

Még karácsony előtt beszerzünk általában pár desszertet és én ilyenkor veszem meg Férj karácsonyi ajándékának második részét (ketté szoktam osztani, hogy anyagilag jobban jöjjek ki). Előfordult, hogy a közös ajándékunk is ilyenkor került beszerzésre, ez mindig attól függ, hogy mit veszünk december előtt meg. Ez egy nagyon izgalmas időszak abból a szempontból, hogy habár kevesebb csoki érhető már el, azonban ilyenkor már lejjebb mennek az árak és így tudunk egy picit spórolni.

 

December 24.

A legizgalmasabb nap, abból a szempontból, hogy igazából tök mindegy, mennyire hangolódtunk rá a karácsonyra, ezen a napon eldől mennyire lesz ünnepi időszak. Reggel jönnek értünk anyáék és elmegyünk Nagyikához, ahol általában mi vagyunk legelőször ott. Aztán lassan megérkeznek a többiek is – változatos sorrendben. Jönnek apa öccséék öten – bizony, Nagyikának összesen hat unokája van már, ebből az egy szem fiú a legfiatalabb. Illetve húgáék is most már elég tartósan négyen jönnek – az unokatesóm barátja állandó tag egy jóideje. Régen ilyenkor jöttek Nagyika fiatalabb húgáék, de ők valamiért egy ideje nem látogatnak meg, valószínűleg a hely szűkössége miatt.

Ez nagyjából arról szól, hogy kajálunk együtt egy nagyot, de mivel tizenhat ember nem tud leülni egyszerre így a két részletben evés a divat – a „gyerekek” esznek először, aztán a „felnőttek”. A menü mindig ugyanaz, de erről holnap mesélek bővebben. Sztorizgatások és ajándékozás minimal kivitelben – azaz a három kisgyerkőc kap ajándékot, illetve anyáék meg szokták lepni apu húgáékat országos autópályamatricával, hogy többet látogassák meg őket.

Olyan négy és fél öt között szoktunk elindulni, hogy már sötét legyen – ez még gyerekkorukból maradt így, de megmaradt, majd mesélek róla kicsit később. Anyáék hazadobnak minket és aztán kettesben maradunk és ekkor jövünk rá, hogy nincs vacsink, de ezen könnyen túllendülünk, mert ajándékozás következik.

Az este további részében karácsonyi zenét hallgatunk és kávét vagy forrócsokit iszunk. Meghittebbnek hangzik, mint amilyen valójában, pedig azért tényleg hangulatos – ezért is akartuk idén kicsit átalakítani a szokásainkon, hogy tényleg meghitt legyen.

 

December 25-26.

A karácsony két napja nekünk nem arról szól, hogy pizsiben végig nézzük a kedvenc karácsonyi filmeink és sorozataink. Az a helyzet, hogy egyik nap anyósék, másik nap anyáék az úti cél, és ekkor ott gyűlünk össze.

Anyóséknál férjem nővéréékhez kell igazodnunk. Anyáéknál meg a nagy-nagynénikémékhez. Ez belátható, hogy annyira nem működőképes – főleg, hogy utóbbi esetben a munka is furcsán alakul, mert nagy-nagynéni ilyen két műszakos rendben dolgozik és általában még nem tudja megmondani december elején, hogy mikor lesz szabadságon.

Ez a két nap amúgy általában ugyanúgy telik és fő szerepet kap benne az evés, valamint a játék, ami kártya formájában jelenik meg itt is, ott is. Anyáéknál még mindig megvan az a hangulat, hogy áll a fa és alatta az ajándékok és az egész olyan hangulatos. Papa általában mindig alszik, vagy nézi a TV-t feliratosan – sajnos a hallása már nem az igazi, de a szeme még mindig éles. Mama mindig játszik velünk és habár nem érti a játék lényegét, nagyon élvezi bármit is játszunk – ő így maradt fiatal, így volt vicces, így marad meg örökre az emlékezetünkben.

 

A két ünnep közötti időszak

Nem tagadom, nálunk ez az időszak az év utolsó veszekedéseit szító időszak, ugyanis akárhányszor mondom azt, hogy nekem szükségem lenne pihenésre és minőségi, kettesben töltött időre, férjem mindig betervezi anyósékat. Megértem és nem lenne vele problémám, ha nem csak úgy közölné, hogy amúgy karácsonykor megbeszélte, hogy x. napon átmegyünk – akkor is, ha x. nap az egyetlen olyan nap, amikor mondjuk elmehetnénk valahova.

Amúgy ilyenkor szoktunk kicsit nagyzolni és elmegyünk Trófeába például – évente egyszer mindenkinek jár egy kis kényeztetés. Ez az a nap, amikor kimozdulunk és sétálgatunk sokat a városban, ami egész évben kevéssé jellemző ránk. Ez a kedvenc napom amúgy, mert ilyenkor mindig olyan érzés, mintha még tartana a karácsony és bármi lehetséges lenne. Ilyenkor szoktunk megbeszélni mindent azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnénk jövőre elérni.

 

Ilyen volt eddig a karácsonyunk és habár nem azért terveztünk rajta változtatni, mert bármilyen életbeli változást akartunk volna, hanem azért, hogy olyan karácsonyi hagyományaink lehessenek, amiket majd a gyerekeink is tovább vihetnek, így is érdekes lesz kialakítani a dolgokat – bár sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan személy, aki ezt már nem élheti meg.

Nálatok hogyan teltek az ünnepek eddig? Terveztek valamit újítani? Nálatok is ennyire fejtörést okozó ünnep ez? Munkahelyen nálatok is nehéz megbeszélni ezt az időszakot szabadság tekintetében?

 

Legyetek jók!

Stella L. Brandy