Ősz, én ezért szeretlek | Bloggerjáték 2023.10.

Sziasztok!

A BLOGGERKÖZÖSSÉG - T.A.B -csoport nevezetű csoport – ami azért jött létre, hogy a bloggereket kicsit aktivizálja – kitalálta, hogy létrehoz egy blogger játékot és én úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben részt venni. Hogy mi is ez az egész? A linkre kattintva egészen pontosan megkapjátok az információkat.

 

Október | 2023

 

Talán nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy tulajdonképpen én szeretem az őszt. Ennek számos oka van és ezekről szeretnék nektek mesélni. A helyzet az, hogy korábban nem vártam az őszt, mert azzal bejött a hideg is, de mostanság október közepéig egyszerűen még nyár van – na, azt mondjuk pont nem szeretem, hogy reggel már pulcsit kell felvenni, délután meg fürdőruhát.

 

A színek.

Ha engem kérdeztek, az ősz színei a legcsodálatosabbak – a narancsos színektől a sötétbarnáig minden olyan szép. Nem olyan színes, mint mondjuk a tavasz és nem olyan harsány, mint a nyár, de szerintem ezek a színek a legszebbek. Külön tetszik benne az, hogy igazából minden évszakból megjelenik benne valami.

Ott van például a zöld. Számomra, ha a zöld színre gondolok, mindig a tavasz jut eszembe, de ugyanúgy megvan az őszben, főleg az elején (vagy mostanság a közepén is még).

A sárga. Lehet, hogy csak nekem a nyár színe az élénksárga, de egyszerűen mindig arra gondolok, hogy a nyár vakító és sárga. Az őszben nem csak levelek sárgulásával jelenik meg ez a szín, hanem az őszi napsütés is még mindig fénybe öltözteti a napokat – még, ha kevesebb ideig is.

És persze, ott van a kék is. Tudjátok, a tél nem csak a fehér színről szól, hanem a kékről is. Az őszben talán az eső is megjelenik, mint kék szín, de nekem inkább a tiszta égbolt jut eszembe, ami a kissé csípős reggelek kísérője minduntalan.

 

A forrócsoki.

Nem kávézom és nem teázom, de a forrócsoki és nyaranta a jegescsoki ellen én sem tudok mit tenni.
Amikor beköszöntenek a hűvösebb napok, szeretem kényeztetni magamat egy kis folyékony csokoládéval. Leginkább azokat szeretem, amik igazi csokiból készülnek, de a Krups által készített italok is jó alternatívák.

Nincs is jobb, mint készíteni egy forró italt, beülni egy kényelmes fotelba és onnan nézni a sorozatot. Vagy éppen este, lefekvés előtt inni, hogy a test kicsit felmelegedjen, s a fej elnehezedjen – engem a forrócsoki nem pörget fel, ha este iszom.

 

A pulcsik és poncsók.

Nem szeretem azt, amikor agyon kell öltöznünk magunkat és lassan 6 réteg cucc várakozik, hogy egy zárt helyre beérkezve ledobáljam magamról, ellenben azt nagyon is szeretem, amikor már szükség van egy pulcsira vagy egy poncsóra. Ez a két kiegészítő nekem egyértelműen ősz rendszerint ki is használom.

Nem voltam mindig egy pulcsis típus, de az utóbbi időben valahogy vonzanak a puha anyagú vastagabb felsők – hiába, öregszem. Minden évben megtetszik egy pulcsi – hol vékonyabb, hol vastagabb – és természetesen egy-egy megvásárlásra is kerül. Legutóbb például egy vékonyabb pulcsit sikerült beszereznem, ami keresztbe csíkos – nem érdekel, hogy szélesít, imádom.

A poncsók pedig viszonylag friss, mivel két éve megláttam egy kockás verziót a boltban. Arra gondoltam akkor, hogy milyen jó is lesz egy pulcsival felvenni. Nem mondom, hogy megbántam, mert nem, de azért tény és való, hogy nem a legoptimálisabb az a fajta poncsó egy hátizsákkal. Azóta mondjuk szereztem be garbósat is, ami jobb a táskával is, de erőteljesen elgondolkoztam egy nőiesebb oldaltáskán, habár szeretem a praktikusságát a hátizsáknak.

 

A bekuckózás.

Gondolom nem ismeretlen senkinek, hogy ősszel eső van. Sok eső. Én nem vagyok nagyon eső ellenes, mert szerintem nagyon jó hangulatot teremteni, amikor bent vagy a szobában. Bevallom, én szeretem azokat a pillanatokat is, amikor hirtelen elkap minket az eső – szigorúan akkor, amikor még jó meleg van – és kicsit felfrissülünk.

A bekuckózás viszont a téli előkészülete, amikor az ember elkezdi kialakítani a kuckó-pontokat és mindent úgy alakít, hogy a keze ügyében legyen minden. Ilyenkor szoktam én kiköltözni amúgy a konyhába, hogy ott írjak, mert a konyhaablakból látni a parkolót (és télen a szemben lévő házat is), s olyan élettel teli lesz minden – habár nem szabályos kuckózás ez, mert csak egy puha plédet terítek magamra, de nekem mégis ez a legőszibb életérzésem.

 

A séták hangulata.

A színekről már ejtettem néhány gondolatot feljebb, de egyértelműen a sétákra is igaz, hogy az ősz színei szerintem nagyon hangulatossá tudják tenni. Egyrészről a fákon még megtalálható levelek színes kavalkádja, amit nem tudok megunni – például, amikor egy levél tartalmaz zöldet, barnát, narancssárgát is egyfajta kokárdaként. Én kifejezetten szeretem azt is, amikor a levelek lehullanak és egy dunyhát képeznek – azt sajnálom, hogy már nem lehet szabadon mozogni bennük, nehogy valaki egy másvalamibe belelépjen.

Ilyenkor mindig fel kell már öltözni és korábban sötétedik, de ez sem tudja elvenni a kedvem, mert ugyanakkor előjön az a békés csönd is. Ilyenkor egy egészen más világ van, hiszen a hidegebb idő beálltával az emberek nem szívesen mennek sétálni a sötétben, így akik mégis erre vetemednek, úgy érezhetik, az egész világ az övék. Én kifejezetten szeretem ezt.

Ti miért szeretitek az őszt? Szoktatok valamit csinálni kifejezetten ősszel? És viselni? Hogy viselitek a korai sötétedést?

 

Legyetek jók!

Stella L. Brandy