Paullina Simons: A nyári kert | Borítóleleplezés

Sziasztok!

Úgy látszik, ilyen borítóleleplezős időszakot élünk, de én ezt egy cseppet sem bánom. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb, amit bloggerként szeretek csinálni – remélem, még sok lehetőségem lesz ilyeneket megosztani veletek.

 

Megmondom őszintén, nem tudom egyértelműen megmondani, hogy tetszik-e nekem ez a borító. Egyfelől nagyon szeretem az ilyen képkeretes megoldásokat. Másrészt viszont nekem olyan fura, hogy az első két rész borítókarakterei kerültek be a képekbe – teljesen érthető, de nekem ezzel kicsit olyan „legyünk gyorsan túl rajta” érzésem van. Összhatást nézve nekem bejön, és ötletes. Ami még feltűnt és nem értem, az a cím színe, hogy miért lett arany és fehér – talán van konkrét oka, de ha az A betű is fehér lenne, talán kevésbé tűnne furcsának.

 

Fülszöveg

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…

Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború bizalmatlan, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.

Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?

A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, egy páratlan és pusztító érzelem története.

 

Tedd kívánság és/vagy várólistára! | Jegyezd elő a könyvet!

 

A szerzőről

Paullina Simons 1963-ban született, Szentpéterváron, akkori nevén Leningrádban. Még
gyermekkorában vándorolt ki az Egyesült Államokba, New York Queens negyedébe. Long Islanden járt főiskolára. Később Angliában, az Essexi Egyetemen folytatta tanulmányait, majd visszaköltözött az Egyesült Államokba. Pénzügyi újságíróként és fordítóként dolgozott, napjainkban pedig New York közelében él férjével és négy gyermekével.

A nyári kert a Bronzlovas-trilógia zárókötete, ami a szerelem és a háború káprázatos eposza.

 

Exkluzív

„– Nem szúrtad el – suttogta Tatjána. – Megtettél mindent, hogy küzdj a megváltoztathatatlan ellen. Ahogy én is megpróbáltam megmenteni Matthew Sayerst. De nagynéha – folytatta, s hangja alig volt több fájó sóhajnál –, bármit is teszünk, az egyszerűen nem elég.”

 

„– Tánya, drágám, szívbéli barátnőm – mondta Vikki –, mondd, hogy egyetértesz! Ugye, te is úgy gondolod, hogy egy konyhai robotgép rettenetesen nélkülöz minden romantikát!

Miután alaposan megfontolta a kérdést, Tatjána tele szájjal visszakérdezett:

– Az attól függ, milyen típusú robotgépről beszélünk?”

 

„Mindig van valami cél: tovább haladni, az éj leszállta előtt menedékre lelni, eljutni a tópartra vagy egy kunyhóba, vagy találni egy másik emberi lényt, segítségért kiáltani. A végső cél mindig az életben maradás. Élet nélkül minden egyéb értékét veszti. Blanka Davidovna is megmondta. Ez a földi porhüvely az a templom, magyarázta, amiben a halhatatlan lélek lakik. Az élet az első és legfontosabb. Ezért nem állhatunk meg soha. Még ha körbe-körbe is megyünk, kínkeservesen fejtjük vissza lépteinket, de tántoríthatatlanul haladunk valami felé.”

 

„Alexander távoli óceánokon futó vitorlásokra gondol, a messzi gyermekkor homályába vesző sivatagra, az egykori vagyon árnyékára, a lányra a padon. Amikor annak idején meglátta Tatjánát, akkor valami újat látott. Azért látta meg, mert meg akarta látni, mert meg akarta változtatni az életét. Lelépett hát az útra és azzal kihúzta magát a csávából.

Átkelni az úton. Követni a lányt. Ő pedig értelmet ad majd az életednek és megment téged. Igen, igen, kelj át az úton!”

 

„– Nem akarom, hogy véget érjen az életünk – mondta Alexander. – Se a jó, se a rossz, se a régi, se semmit nem akarok, hogy valaha is véget érjen.”

 

„Amikor nem bízol saját magadban, amikor kétségek gyötörnek, tegyél fel magadnak három kérdést. Miben hiszel? Miben reménykedsz? De a legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned magadnak, hogy mi az, amit szeretsz!”

Nektek mi a véleményetek erről a borítóról? Olvastátok már a sorozat részeit? Várjátok a befejező részt?

 

Legyetek jók!

Stella L. Brandy