Nyaram 2023 | Szezonzáró

Sziasztok!

 

Véget ért a nyár és ezzel elérkezett a felnőttek következő várakozásos időszaka, ugyanis jön a karácsony. Csak viccelek – igazából nem, mert én észrevettem magamon, hogy mióta nem tanulok, úgy működöm, mint egy leegyszerűsített kapcsoló, aminek nyaralás és karácsony állása van. Tegye fel a kezét, aki ezzel nem így van.

Gondoltam, ha már a nyár mindig egy olyan közkedvelt időszak, amit mindenki pozitív jelzőkkel illet, én is írok róla egy bejegyzést. Nem nagyon szoktam összefoglalni, hogy mik történnek velem adott napon hónapban, de most megpróbálom felidézni mindazt, ami történt. Nyárról beszélünk így nem túl sok minden történt. Csapjunk bele a lecsóba!

 

Június

Az első dolog, ami eszembe jut az a meleg. Nagyon meleg volt a hónap végén és nálunk nem ment a munkahelyen a légkondi, ezért elkezdtem topban bejárni – ezt más osztályok nem nézték jó szemmel, de pont nem érdekelt, ha egyszerűen megpusztulni nem szándékoztam. Nagyjából a második hőséges héten bekapcsolták a légkondit egy olyan szöveggel, hogy ne nyissunk ablakot, mert a szobák nem tudnak visszahűlni 26 fokra (értsétek: nem ment egész nap a légkondi, csak este és ezért, ha kinyitotta valaki az ablakot szellőztetés céljából, akkor nem tudott újra lehűlni), valamint engedélyezték a lazább öltözködést.

A másik, ami meghatározó volt az első nyári hónapban, hogy elhunyt az anyai nagymamám – ezt korábbi bejegyzésben említettem már. Ez egy igen meghatározó eleme volt a nyárkezdésnek, hiszen csomó teendőnk akadt. Például megpróbálni megtalálni Mama születésianyakönyvi kivonatát (mindent megtaláltunk csak azt nem). A hónap végén, június 29-én, Mami (Mama anyukája, dédmamám) mellé helyeztük Mamát és meghallgathattam olyan 1000+1-szer azt, hogy támogassuk anyát – itt tanultam meg, hogy az emberek tényleg addig látnak, hogy anya-gyermek és az unoka csak arra van, hogy támogassa a szülőt. 30-án lementünk a telekre és belekezdtünk abba, ami már nagyon esedékes volt, csak Mama éltében esély nem volt megcsinálni: szanálni, kidobni a lejárt dolgokat és takarítani.

Próbálok felidézni még bármit ezzel a hónappal kapcsolatban, de nem igazán történt más. Ja, mégis! A munkahelyemen szervezetfejlesztést irányoztak elő és én bekerültem a fókuszcsoportba, ami azt jelentette, hogy egy délelőtt nem vettem telefonokat csak simán fura kérdésekre próbáltam válaszolni érthetően.

Voltam még Könyvhéten ráadásul idén is két nap is kimentem – csütörtökön és szombaton. Igazából idén először azért mentem vissza, mert egy könyv elfogyott első nap. Illetve, először történt velem olyan, hogy teljesárat fizettettek velem, ami miatt szintén jó volt, hogy visszamentem szombaton. Oh, és Férj először jött úgy a Könyvhétre, hogy dedikáltatott és az író, Zajácz D. Zoltán, megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy első kiadású könyve van.

Ezen túl nem igazán volt semmi.

 

Július

Eljött a hónap, ami minden évben arról szól, hogy a végét várom, hogy végre nyaralni menjünk. Igazából tényleg másról sem szólt a nyaralásig, minthogy vártam, hogy jöjjön el július 23. és én mehessek vonattal Siófokra. A munka ment addig, igyekeztem odatenni magam és zártam le ügyeket – kettőt mondjuk nyitottan hagytam és a főnök is elment szabira, szóval álltak.

A nyaralást vártam, főleg mert ismerősök közelében nyaraltunk, ami annyit jelentett, hogy nagyon sok babázás várt ránk. Így is lett, mert majdnem minden nap velük voltunk és a kezünkben volt a kiscsajszi. Nagyon jó volt, habár kicsit másmilyen, mint amilyennek mi megszoktuk.

 

Augusztus

Nyaralás után még egy hét szabi várt. Az utolsó nap begyulladt a fülem, amivel el kellett mennem vasárnap orvoshoz – nem ügyeletre mentem, mert ahhoz túlságosan fájt, hogy egy esetlegesen lekezelő akárkihez kerüljek (ráadásul a fülemmel nem szeretek orvoshoz menni, rossz tapasztalatok). Aztán következő hét szerdáig szabin maradtam, mert vissza kellett járnom a dokihoz.

Ezek után már kevésbé volt eseménydús a hónap. Befejeztem apának a Coca-Cola gyűjteményéhez a listáját illetve elkezdtem felépíteni neki egy oldalt, amivel bárhonnan tudja ellenőrizni, hogy mi hiányzik neki. Ez egy szuper dolog volt, bár nagyon sok időmet elvette és egy idő után már csak a végét vártam.

Az utolsó pillanatig kiélveztem a nyarat.

Nektek milyen volt a nyaratok? Voltatok valamerre? Tettetek bármi emlékezeteset?