Elizabeth Lenhard: A megdöbbentő eltűnés - Meridián felfedezése - A tűz hatalma

A könyvekről

A megdöbbentő eltűnés

A könyv főhőseinek lassanként meg kell barátkoznia különleges, mágikus erejével. Egyiküknek véletlenül sikerül eltűntetnie az egyik osztálytársát, de más, meglepő furcsaságok is megesnek, ráadásul az egyik varázslólánynak nyoma vész. A lányok úgy határoznak, a végére járnak a rejtélyes dolgoknak…

 

Kiadó: Egmond-Hungary | Megjelenés: 2006 | Eredeti cím: The Disappearance | Olvass bele: x | Moly-olvasás

 

Meridián felfedezése

Az öt barátnő úgy dönt, hogy erőiket egyesítve felderítik Elyon hollétét. A csoportban feszültség üti fel a fejét; Elyon eltűnése mindenkit alaposan felkavart. Most azonban nincs helye civakodásnak. Összpontosítaniuk kell, hogy megtalálják a megfelelő kaput Meridiánba. Ehhez első lépésként magát a várost kell fellelni. Ám a sors veszélyes fordulatai nem könnyítik meg az öt barátnő helyzetét.

 

Kiadó: Egmond-Hungary | Megjelenés: 2005 | Eredeti cím: Finding Meridian | Olvass bele: x | Moly-olvasás

 

A tűz hatalma

Will, Irma, Taranee, Cornelia és Hay Lin lába alatt egyre forróbb a talaj. Ellenőrzésük alá vonják a Víz, a Föld, a Tűz, a Levegő és az Energia mágikus erejét, mindez mégsem elegendő ahhoz, hogy felszámolják az előttük tornyosuló problémákat. Mind Heatherfieldben, mind Meridiánban nőttön-nő a feszültség, az érzelmek elszabadulnak.

 

Kiadó: Egmond-Hungary | Megjelenés: 2005 | Eredeti cím: The Fire of Friendship | Olvass bele: x | Moly-olvasás

 

 

Én és a könyv

 

Mindenkinek vannak olyan könyvei/képregényei, amiket gyerekkorában nagyon szeretett és akár felnőtt fejjel újra visszatérne abba a világba. Nálam az egyik ilyen minden kétséget kizáróan a W.I.T.C.H., ami egy olyan ifjúsági regénysorozat (és képregény) ahol nem kell túlságosan megerőltetni az agyunkat. Megéri-e olvasni ennyire ifjúsági regényeket?

 

„– Hát persze. Mindenttud kisasszony mindig mindent jobban tud.

– Nyugodtan beszélj hangosan, Irma!

– Mindenttud kisasszony mindig mindent jobban tud. Remélem most mindenki meghallotta.”

 

A megdöbbentő eltűnés

Érezhetően más már az érzés, mint amikor először találkoztam a tiniboszikkal. Az első részről még nem is írtam értékelést, mert valahogy nem úgy jött ki a lépés. Viszont a fejembe vettem, hogy most erről mindenképpen írok. Főleg azért, mert kíváncsi leszek majd a jövőben, hogy, amikor a gyerekeim veszik kezükbe ezeket a köteteket,

Nem szabad túl sokat várni ettől a könyvtől, mert nem a világmegváltás a célja, hanem egy képregény sorozat lapjait szeretné könyvvé varázsolni – ami félig-meddig sikerül is. Ez tipikusan egy képregény típusú sztori, ami könyvként eléggé lassú és vontatott. Tulajdonképpen az utolsó lapokig nem történik semmi, ami igazán izgalmas lenne, azt leszámítva, hogy megjelenik Elyon.

Illetve Irma mellékszála még az, ami bonyolítja a fő cselekményt, de az is eléggé korán kiderül, hogy mi köze van a tiniboszinak hozzá. Az mondjuk igaz, hogy az olyan pasik, akik nem tudják, hol a határ, jó lenne varanggyá változtatni. Szerencsére sikerül megtalálni a békakirályt és vélhetőleg újra kétlábonjáró emberi lénnyé vált – bár ez ebből a kötetből nem derült ki.

Az egésszel talán az a probléma, hogy habár ez egy fantasy történet lenne, nem sok ilyen elemmel találkozunk. Talán egyedül Willék házában történő furcsaságok azok, amik annak lehetnének nevezhetők – ezen kívül csak a végén történik varázslat. Amúgy semmi más mágisztikus nem volt benne.

A szereplők a koruknak megfelelő viselkedéssel vannak felruházva – talán egy kis pluszt ad nekik, hogy van varázserejük. Érdekelne, hogy Irma miként változott át egymagában, ha elvileg ahhoz Will és Kondrakar szíve is kell – vagy valahogy így emlékszem. Mindenféle személyiség megfigyelhető – néha elgondolkoztam azon, hogy anno miért én játszottam a sulis csapatunkban Cornéliát, akivel maximum a hajunk színe volt megegyező.

A könyv talán legnagyobb hibája mégis a magyar verzióhoz köthető. Mégpedig a félregépelések, az értelmetlen mondatok és az elírások. Ehhez a korosztályhoz – kiskamaszok – szóló könyvben nem szabadna ennyi hibának lennie szerintem. Illetve nem tudom, hogy az eredeti szöveg ennyire gyermeki, vagy a fordítás lett igencsak gyerekes.

 

Meridián felfedezése

Határozottan jobb volt, mint az előző rész – főleg azért, mert végre tényleg fantasyt kapunk, nem pedig egy gimi-regényt. Az csak most tűnt fel a nevek kapcsán, hogy mindenkinek a keresztneve a megszólítás, kivétel Hay Lin esetében, akinek az egész nevét mondják mindig.

Az öt lány még mindig nem barátnő, akkor sem, ha a fülszöveg azt állítja – attól még igencsak messze állnak. Az egyedüli dolog, amiből látszik, hogy merrefelé halad a kapcsolatuk az nem más mint, hogy elkezdtek összefogni és együtt megoldani dolgokat. Végre ismert a feladatuk – be kell zárni a portálokat, amiken keresztül a démonok átjöhetnek a hálón. Ez a feladatuk az Őrzőknek, s az öt lány igyekszik ennek megfelelni.

Nagyon érdekes az, hogy a sok különböző karaktert ennyire jól sikerült megformálni. Régen nem tűnt fel, hogy Cornelia ennyire önző és hisztis volna – mindig vele azonosultam, őt játszottam, mikor WITCH-eset játszottunk általános iskolában. Érthető, hogy mindegyik másként viszonyul az erejéhez – egyszerűen nincs két egyforma ember, aki ugyanúgy reagálna bármire is.

A címből kiderül, hogy végre megtudhatjuk hol is van Meridián és milyen világ is az, ahonnét a gonosz lények jönnek.  Elyon is feltűnik és egyáltalán nem olyan jó karakter, mint kezdetekben számítottam volna. Az, hogy a kötet végén Taranee úgy dönt, hogy feláldozza magát, hogy a négy barátnője megmeneküljön, nagyon nemes.

 

A tűz hatalma

Oké, alakul ez a barátság dolog, amiről már kötetek óta beszélünk, de ezidáig még nem nagyon fedeztük fel. Ebben a részben végre megmutatkoztak azok a konfliktushelyzetek – és megoldásaik – amik összekovácsolják a lányokat annyira, hogy képesek legyenek a tiniségünk tovább látni.

Kifejezetten tetszett amúgy, hogy nem úgy volt megoldva a Will-Cornelia konfliktus, hogy egyik pillanatban kibékíthetetlenek aztán meg nagy öribarik. Ahogyan az is igazán ígéretes volt, hogy egyik társukért még a szabályokat is megszegik.

Az öt lány nézőpontja közé beékelődő Orákulumi nézet teszi igazán teljessé az egész világot – főleg azt a varázslatosat, amibe az öt tinilány belecsöppent. Érdekes elképzelés, hogy a lányok átalakulásukat követően idősebb önmagukat látják – állításuk szerint egy nőiesebb és felnőtteb verziójukat.

Felnőtt fejjel jókat lehet mosolyogni, ugyanakkor van komolyabb mondanivalója is, ami miatt a kiskamaszoknak tökéletes olvasmány. Néha kicsit túl gyerekes, de olvastatja magát és fenntartja az olvasó érdeklődését – kíváncsi vagyok, mi fog történni legközelebb a lányokkal.

 

„Mostantól kezdve ti vagytok az új Őrzők”

 

A borítók színesek és a képregényből ismert karakterek tűnnek fel rajta, ami nagyon jó, tekintettel arra, hogy valószínűleg ez a megjelenési forma sokkal jobb, mint a TV-szereplőké. Nincs telezsúfolva egyik sem, viszont rávilágít a tartalomra – például, hogy a központi szereplők kapnak rajta helyet.