Colleen Hoover: Verity

A könyvről

 

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

 

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

 

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

 

 

Kiadó: Könyvmolyképző | Megjelenés: 2020 | Eredeti cím: Verity | Olvass bele: x | Moly-olvasás

 

Én és a könyv

 

Nálam Colleen Hoover neve egyet jelent azzal, hogy el akarom olvasni. Akkor is, ha nem a megszokott zsánerben ír. Akkor is, ha esetleg gyengébb lesz végül a történet, mint várnám – mert ez a nő zseniális. Nem azért, mert elfogult vagyok (de az vagyok), hanem mert érdekes témákhoz nyúl – amik tabutémák – és érdekesen ír. Az, hogy újabb zsánereket is kipróbál egyáltalán nem baj, akik esetleg tőle olvasnak romantikusat vagy mondjuk ezt, azok lehetnek, hogy általa mernek belevágni adott zsánerbe. Nem bántam meg, hogy elolvastam, habár nem éreztem tökéletesnek. De könyvről – és az életben bármiről – csak úgy éri meg véleményt alkotni, ha az ember ismeri azt, amiről ezt tenné.

 

„Nagy talány vagyok a számára, amire normális esetben büszke lennék. Általában szeretek megfejthetetlen lenni…”

 

Először azt hittem, tudom majd, mire számítsak a végén, de végül nem így történt. A feszültség megvolt, hajnali kettőkor, amikor olvastam, nem éreztem magam biztonságban. Egyszerűen zseniálisan keltett feszültséget Colleen, még mindig érzem azt, hogy mennyire vártam a csattanót.

Ha jobban belegondolok, nem ez lett a kedvencem az írónőtől, de kétségtelenül hatással volt rám és jól állt ez a zsáner is neki. Egészen az utolsó 100 oldalig olyan érzésem volt, hogy szó bennakad, de aztán mintha egy lufi pukkant volna ki – amikor Lowen és Jeremy egymásra találtak, vége lett. Lehetett volna onnantól kezdve is még hangulatfokozó, de valahogy nem érte el teljesen azt a hatást.

Erotikus regénynek nem volt rossz – eléggé szókimondó szexuális tartalommal rendelkezik a kötet. Pszicho-thrillernek talán kicsit gyenge, de csak azért, mert Verity körüli minden és az erotika elvettek belőle. Mindenesetre a könyv háromnegyedében biztosan éreztem a thrillert. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon kell-e nekem ilyeneket olvasni, de rájövök, hogy igen, mert ez is egy érdekes zsáner.

Az alaptörténet eléggé egyszerű. Adott egy főszereplő, aki író és egy állásajánlatot kap, ami a másik főszereplőhöz köthető. Mivel a zsáner ismert, így az is biztos, hogy a háttérben valami borzalmas dolog rejtőzködik – tehát van egy titok. Tetszett, hogy Lowen rendesen viselkedett a házban, ahogyan az is, hogy habár várható volt néhány dolog, de azért még így is hozta az elvárt hatást. Például, mikor először csókolóznak és a lány azt mondogatja, hogy Verity és mindezt azért, mert a nő ott áll a lépcső tetején… Na, ott rendesen éreztem a torkomban a szívem dobogását – konkrétan láttam magam előtt a jelenetet.

Erőssége a könyvnek, hogy könnyen elképzelhető elemeket rejt magában. Ami viszont kicsit megijesztett az Crew viselkedése néhol – például, amikor a késsel megszúrta a száját. Szegény kisfiú eléggé nagy traumákat élt át és, ha azért vágta meg magát, mert így akarta büntetni magát, akkor nem tudom, melyik Verity az igaz – ha innen nézzük, akkor akár az önéletrajzi Verity is lehet a valóság.

A könyv végére érve kicsit összezavarodtam és igazából olvastam volna még tovább. Én nem tartom Jeremyt jónak – de teljesen megértem, hogy az önéletrajz olvasása után kicsit felbolydult a lelkivilága. Mást vártam a végére, hogy őszinte legyek. Az mondjuk eléggé nyilvánvalóvá vált az elején is, hogy Verity tettet.

Lowen eléggé a háttérbe szorult, akárcsak Jeremy. A lány alvajárása eléggé olyan volt, mintha jelentéssel bírna majd a jövőben, de nem így alakult – ha csak a reteszt nem tekintjük annak. Jeremy nekem gyanús volt és Lowen helyében igazán meggondolnám magam, hogy valóban ezzel a férfival maradok – még akkor is, ha a férfi egy álönéletrajznak hitt és emiatt próbálta megölni a feleségét, érzelmileg labilis, ami nem jó jel.

A szereplők kaphattak volna több szerepet – Verityt leszámítva eléggé el voltak hanyagolva. Ami hiányzott a könyvből az egyértelműen a haladás. Egyszerűen nem éreztem, hogy Lowen, aki elment, hogy átnézze a további könyvekhez a jegyezeteket, bármit is haladt volna – ugyanakkor Verity önéletrajzán kívül mintha nem is olvasott volna semmit, pedig le volt írva, hogy de.

Még mindig rossz érzésem van Jeremyvel kapcsolatban, mert tudta, mi áll abban az önéletrajzban és ahhoz képest furcsán viselkedett. Remélem, nem csak nekem volt végig gyanús a férfi. Verityt kevésbé éreztem gyanúsnak, habár az önéletrajza rettenetesen megbotránkoztatott. Vártam, hogy tegyen valamit, de mivel nem tett, így arra kezdtem gondolni, hogy Jeremyvel összejátszanak. Nem így lett.

Nem volt rossz és biztos vagyok benne, hogyha Colleen még írna ilyeneket, akkor sokat fejlődne és végül egy teljes terjedelmében thrillert kapnánk tőle. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy erotikus, pszicho-thrillert olvasni, de tisztában vannak azzal, hogy az írónő első ilyen próbálkozása.

 

„Egy bonyolult érzelmi kirakós vagyok, amihez neki nem volt türelme.”

 

A borító nagyon különleges. Tetszik az egyszerűsége. Tetszik, hogy két emberi alak látható, mert ez a szám sokat jelent a történetben. A két kislány, Verity és Lowen, Verity két igazsága. Igazán jól illik egy pszicho-thrillerhez.