Borítóleleplezés | R. L. Stine: Váljunk láthatatlanná!; A Láz-mocsár vérfarkasa

Fülszöveg

AZ ELTŰNÉS HALÁLOS IS LEHET.

Max a születésnapján a padláson talál egy varázstükröt, amelynek segítségével láthatatlanná tud válni. Így a barátaival kísérletezni kezdenek a tükörrel. Max azonban azzal szembesül, hogy kezd kicsúszni a kezéből az irányítás. Először túlságosan sokáig marad láthatatlan. Aztán egyre nehezebben változik vissza. A láthatatlanná válás pedig hamarosan nagyon veszélyes játékká válik.

Mekkora fogaid vannak!

Borzalmas dolgok történnek a Láz-mocsárban. Valami igazán rettenetes. Minden a furcsa, éjszakai vonyítással kezdődött. Aztán jött az a szétmarcangolt nyúl.

Mindenki azt gondolja, hogy Grady új kutyája a felelős mindezért. Végtére is úgy néz ki, mint egy farkas. És elég vadnak is tűnik. De Grady tudja, hogy a kutyája nem több egy átlagos, idős ebnél. És a legtöbb kutya nem vonyít a holdra. És nem tűnik el az éjszaka közepén. És nem alakul át hátborzongató lénnyé teliholdkor.

Vagy mégis?

Legközelebb, amikor Max láthatatlanná válik… lehet, hogy örökké az is marad?

Olvasó, vigyázz – nehogy kitörjön a frász!

Borzongj vele!

 

Tedd kívánság és/vagy várólistára! #1 és #2 | Jegyezd elő a könyvet!

 

A szerzőről

Mielőtt R. L. Stine a gyerekirodalom Stephen Kingjeként vált volna ismertté, humoros szórakoztató irodalmi könyvek szerzőjeként és a Bananas magazin szerkesztőjeként tevékenykedett. Több mint háromszáz kötet, rengeteg bestseller írója, mind közül a legismertebb a fenomenális sikert arató Libabőr-sorozat.

 

Exkluzív

„Most már értitek, miért mondom, hogy ez az egész Fehérke hibája, ugye? Ha az a buta kutya nem kezd szimatolni és kaparni, talán sosem találjuk meg a rejtett padlásajtót. És soha nem fedeztük volna fel az izgalmas – és rémisztő – titkot a faajtó túlsó oldalán.”

„ – Oké. Akkor kezdjük! – mondtam, majd farkasszemet néztem a tükörképemmel.

Hirtelen rossz érzésem támadt.

Nagyon rossz érzésem.

De ennek ellenére kinyújtottam a karom, és felkapcsoltam a lámpát.”

„ – Siess! – szólalt meg Bali. Hallottam, hogy levegő után kapkod.

Nyújtózkodtam, és elkaptam a lámpa láncát.

– Semmi gond – nyugtattam. – Mindjárt visszatérünk.

Meghúztam a láncot.

A fény lekapcsolódott.

De Bali és én láthatatlanok maradtunk.”