Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei

 A könyvről

 

Az árnypiac tündérek, vérfarkasok, boszorkánymesterek és vámpírok találkozóhelye.

Az alvilágiak mágikus tárgyakat adnak-vesznek, sötét üzleteket kötnek, és a nephilimek elől gondosan rejtegetett titkokat rebesgetnek. Két évszázadon át rendszeresen megfordult itt más is – egy vendég a Csontvárosból, az árnyvadászok világának szívéből. Néma testvérként Zakariás a nephilimek törvényeire megtartására esküdött fel. Valaha azonban Jem Carstairs néven árnyvadász volt, örök szerelme pedig egy boszorkánymester, Tessa Gray. Jem az évek hosszú során számos város árnypiacán keres egy relikviát a múltból.

Kövesd Jemet, és miközben az eseményekhez az árnypiacokon zajló sötét ügyletek szolgáltatják a hátteret, olvashatsz Anna Lightwood kudarcra ítélt szerelméről, Matthew Fairchild nagy bűnéről és Tessa Gray tetteiről a világháborúban.

Valentine Morgenstern vásárol egy lelket a piacon, az ifjú Jace Wayland pedig szerető otthonra lel.

Valahol, valamelyik piacon lapul egy elveszett örökös, de találkozhatunk egy hőn szeretett kísérlettel is, és kiderül, hogy senki nem mentheti már meg azt, aki eladta a szívét. Még Zakariás testvér sem.

Mélyedj el az Árnyvadász Akadémiában megismert szereplők személyes történetében!

 

Kiadó: Könyvmolyképző | Megjelenés: 2019 | Eredeti cím: Ghosts of the Shadow Market | Olvass bele: x | Moly-olvasás

Én és a könyv

 

Aki ismer az tudja, hogy én bizony Jem Carstairs-fan vagyok – igen, én annakidején neki szurkoltam. Örülök, hogy Tessa akkor Will mellett is megtalálta a boldogságot – nem tagadom, volt közöttük valami, bár azt is kár lenne tagadni, hogy Jem-Tessa párosa között is megvolt a kémia.

Amikor megtudtam, hogy van egy novellákból álló könyv, amiben Jem a főszereplő, már tudtam, hogy azonnal megveszem magyarul, amint megjelenik. Végül nem rögtön olvastam el, mert az árnyvadász világtól távol jártam, de aztán mégiscsak visszataláltam hozzá és jöhetett is Jem.

Több mint 600 oldal tömény izgalom és érdekesség, amiknek fő célja, hogy megtaláljanak egy elveszett Herondale-t. Azért, ha ezt még kiegészítjük azzal, hogy különböző korokon keresztül bandukolunk és megismerünk egy csomó érdekes személyt, az eléggé felcsigáz bárkit. Mégis, engem leginkább az érdekelt, hogy mi történik Tessa és Jem között – főleg miután a férfi újra emberré válik.

A különböző történeteken végig haladva egyszerűen azt éreztem, hogy rengeteg kaland vár rám még Tessáék gyerekeivel illetve aztán majd a Gonosz fortélyok alatt. És akkor lássuk, hogy az árnypiacokon kikkel is találkoztunk az évek alatt.

 

„Az árnypiacon visszatért valamelyest a vadnyugat hangulata, az érzés, hogy a szabályok csak addig érvényesek, amíg valaki hajlandó betartani őket.”

 

Hosszú árnyékok

Nagyon örültem, hogy Jem életének egy részébe elkezdtünk bepillantást nyerni és annak is, hogy a különböző Árnyvadász gyerekek életét egy rövidke darabon megismerhetjük. Az biztos, hogy Matthew egy érdekes személyiség és alig várom, hogy azt a trilógiát olvassam, amiben ő is főbb szerepet kap.

Ami érdekessé tette az egész történetet az nem is Jem keresgélése, hanem a Matthew lelkében dúló érzelmi vihar. Teljesen látszik, hogy amit tett, azt nem rossz szándékból tette, de egy ilyen fiatal fiú valószínűleg mindenképpen így reagált volna a helyzetre. Te mit tennél, ha valaki azt mondaná, hogy fattyú vagy?

Nagyon sajnáltam Charlotte-ot, mert az a veszteség, ami érte őt és Henryt az felfoghatatlan. Ahogyan az is, ahogy Matthew reagált – ennél azért többet vártam tőle, szó mi szó. Olvastam volna többet, hogy jobban megismerjem a történteket, de talán a trilógiában minden kérdésemre választ találok.

A Jemet körülvevő érdekes keresés még nem nagyon indult be és nem egészen tudom, mit keresünk. Kíváncsi vagyok kit/mit keres és leginkább arra, hogy miért. Vele kapcsolatban amúgy a Tessás és a Willes jelent volt az, ami összeszorította a torkom. Az ő hármasuk kapcsolata az, ami igazán szép emlékeket ébreszt bennem a Pokoli szerkezetek trilógiája kapcsán. Remélem, a továbbiakban is feltűnnek néha.

 

Minden kifinomult apróság

Anna kis története - mert akárhonnan is nézzük, ez bizony az ő története volt - igazán érdekes volt, főleg, mivel szóba került az identitás keresés. Ez egy olyan téma, ami a Végzet Ereklyéi időszakában már egyáltalán nem tabu, viszont ebben az időben még kicsit másként álltak a dologhoz. Ha jobban megfigyeljük, Anna családja teljesen elfogadja, hogy a kislányuk inkább fiús, habár Cecily próbálja kicsit a ruhácskákkal a lányos irányba sodorni - bár az is lehet, hogy mindez csak arra szolgált, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. De ő az, akinek biztos támogató légköre van és az utolsó mondatokból kiderül, hogy a családját egyáltalán nem zavarja.

A másik oldal Ariadne, akinél igazából nem derül ki, hogy mi lenne, ha a szülei megtudnák, hogy a lányokhoz vonzódik. Ő fél és nem akar csalódást okozni - ezt azzal is erősíti az írónő, hogy a lányt, mint örökbefogadott gyermek mutatja be. Igazából érdekel, hogy végül mi történik az Anna-Charles-Ariadne háromszögben, de az egy másik sorozat, amiben erre választ kaphatunk.

Jem itt nagyobb szerepet kap és végre kiderül, hogy mégis mi után kutat. Engem nem nagyon lepett meg, hogy kiderült, Tessa apja egy démonherceg - valahogy lehetett rá számítani, de lehet, Magnus apukája után már semmin sem lepődtem meg. Ahogyan az is teljesen érthető, hogy miért akarják tudni - James mutat jeleket, hogy valami démoni örökséget hordoz magában.

 

Ismerkedés a veszteséggel

Ez a novella tetszett eddig a legkevésbé, de valószínűleg ez azért van, mert én alig vártam a gyerekeket vagy Tessáékat, de nem ők jöttek. Amúgy semmi probléma nem volt vele, sőt, kifejezetten izgalmasnak ígérkezett. A Vasnővérnek készülő Emília nővért is jó volt megismerni, valamint azt, hogy mi történt Jemmel azokban az időkben, amikor Néma testvérként tengette mindennapjait, távol azoktól, akiket szeret.

Rolandről (azt hiszem, így kell írni inglisül a ragját) sejthető volt, hogy lesz szerepe, de nem gondoltam volna, hogy ez. Igaz, alig ismertük meg, de azért az egyértelmű, hogy van titka, ami azt eredményezi, hogy menekülnie kell. Kíváncsivá tett, hogy vajon miként kapcsolódik a Herondale családhoz – talán Catarina által felnevelt Herondale gyerek leszármazottja?

Emília nővér rendkívül pozitív csalódás volt nekem a novella végére, amikor furfangos észjárással kért valamit a démontól. Ez egy olyan önzetlen tett volt, amit sosem gondoltam volna, habár a nővér eléggé szimpatizált Jemmel – és a férfi is elismerte az észjárást és tehetségét.

Jem és Will találkozása abban a képzeletbeli világban nagyon megható volt. Az ő barátságuk egy nagyon fontos dolog az életükben – és halálukban. Elmereng az ember, hogy vajon milyen lett volna az életük, ha együtt nőnek fel. Legalább egy utolsó békés pillanat jutott nekik, s Jem végre újra érezhetett szabadon.

 

Mélyebb szeretet

Ez volt az egyik kedvencem eddig, de valószínűleg csak azért, mert én örökké Jessa (Jem-Tessa) páros rajongó leszek. Pedig igazából ebben a novellában nem történik olyan egetrengető dolog. Catarina és Tessa párosának mondjuk nagyon örültem, mert ők igazán megérdemelték azt, hogy ne egyedül kelljen bolyonganiuk a nagyvilágban.

Kiderül, hogy valóban Catarina által felnevelt Herondale leszármazottat keresi Jem és talán idővel sikerül is valamelyiket megvédenie. De ebben a pár oldalban tényleg nagyjából ennyi történik, ami összeköti a többi novellával.

A másik esemény, ami még történik és a Jessa fanoknak okoz pár boldog pillanatot, az Jem sérülése. Biztos volt, hogy túléli a sebesülést, de azért okozott pár szívszorító pillanatot is. Az őrült mentőautós-buszos száguldozás – ami kicsit mulatságossá tette a nagyon is komor alaphelyzetet, ami a világháborúnak volt köszönhető.

 

Bűnösök

Nem tetszett. Ez volt az a történet, amit, miután befejeztem az jutott eszembe, hogy nem volt jó. Persze, ha azt nézzük, nagyon jó volt, hogy megtudhattunk dolgokat múltból. Jace múltjából. Viszont talán a Kör és Valentine jelenléte nekem mindig azt juttatja eszembe, hogy mennyi szomorúságot okoztak.

Ugyanakkor érdekes volt bepillantani Céline életébe és múltjába. Érdekes volt azt a rajongást is látni a fiatal lányban, ami Stephenhez kötötte. Nagyon érdekes volt az, ahogy megingott, ugyanakkor mivel egy valakitől – Valentine – megkapott mindent, amire szüksége volt, elfogadta az ő felfogását.

Kevés szerepet kapott Jem, de érdekes volt, ahogy összefonódott a Kör és a kutatás. Örülök, hogy megtalálta azt, akit keresett – azt mondjuk sejtettem, hogy elértünk egy női leszármazotthoz.

 

A hajnal fia

Sejtettem, hogy ez egy Jace központi novella lesz, és kifejezetten örültem neki – habár Jace-ért én nem rajongok annyira, mint többen, de mindig is kíváncsi voltam arra, hogy hogyan került Lightwoodékhoz.

Egyértelműen sírós rész azoknak, akik olvasták a Mennyei tűz városát, hiszen Raphael itt feltűnik. S vele együtt Lily is, akit még jobban megszerettem és igazából kíváncsi lennék még történetekre, amikben ő szerepel. De Raphael nem hazudtolta meg magát és ez pontosan így volt tökéletes.

Talán azért is tetszett ez a történet, mert Malec miatt egyre jobban kedvelem Alecet és jó volt látni kisfiúként. A három Lightwood gyermek nagyon aranyos volt, Jace pedig… Teljesen elérzékenyültem, mikor Isabelle és Alec segített neki és Jace már tudta, hogy Alec lesz a parabataia.

 

Az elveszett ország

A legjobban ezt a történetet vártam, mert mikor megláttam a képet tudtam, hogy itt jön Rafe. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Maxnek hogyan lesz testvére és már az elején elolvadtam, mikor még csak arról beszélt Magnus és Alec, hogy jó lenne még egy gyermek.

Maga az egész történet nagyon érdekes volt, főleg, hogy hosszabb volt és így volt idő mindennek kibontakoznia. A legjobban az tetszett talán, hogy Tessa és Jem mennyire nagyon jó páros. Azon kicsit elcsodálkoztam, hogy Jem nem állt vissza árnyvadásznak, de végül is érthető, hogy nem akar a parabataia nélkül harcolni.

Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy Jem és Tessa kapcsolata kiteljesedik a kisbabával, de teljesen megértem, hogy a férfi nem akarja szeretett feleségét egy újabb elkerülhetetlen veszteségbe sodorni – ebből is látszik, hogy milyen nemes Jem. Kíváncsi vagyok, vajon milyen életük lesz a jövőben.

A másik kedvenc párosomnál is igen érdekesen alakulnak a dolgok, főleg, hogy megérkezett Rafe a családba, akit Alec egyáltalán nem ért, de nagyon szereti. Magnus reakciója tényleg olyan volt, mint Alecé Max esetében. Nagyon tetszett, ahogy Magnus építi a szobát miközben még ott lóg a levegőben a kérdés, hogy egyáltalán megtartják-e. Max reakciója volt a legédesebb, el is hiszem, hogy nagyon jó barátok lesznek a jövőben.

 

Tűzön-vízen át

Ez a történet… Clare!

Mikor az ember azokról olvas, akiket nagyon kedvel, akkor nem szereti magát olyannal szembe találni, hogy esetleg egyikük meghallhat. Márpedig ebben a történetben pont ez történik és azok a pillanatok eléggé megijesztik az embert.

Rosemary újra feltűnése és aztán elvesztése megérintett, de örültem, hogy előkerül a sokat emlegetett Kit. Az egész Kit utáni keresgélés majd a nagyszerű hír teszi teljessé ezt a szálat – hiszen egészen végig ez volt a cél, hogy megtalálják az elveszett Herondale-t és Jem végre megvédhesse.

 

Az elveszett világ

Ez már spoileres volt nekem, de úgy döntöttem, vállalom ezt a kockázatot. Nagyon megérintett Ty vesztesége, habár örültem, hogy ezt a történetet elolvastam, mert így legalább kicsit békésebb lesz a lelkemnek, mikor eljutok idáig a Gonosz fortélyokban.

A rész abszolút boldogsága Mina megszületése volt, valamint Kit feltűnése Jeméknél. Magnus megjelenése is nagyon tetszett, habár hiányoltam Alecet és a gyerekeket – akár csak említés szintjén. Szintén Magnushoz köthető a másik kedvenc jelent is, amikor is megjelenik a gyengélkedőn és odaadja Rosemary egykori nyakláncát Ty-nak.

(A Ragnor Fell baki is feltűnt, de azóta elolvastam A mágia vörös tekercseit és úgy megértettem a dolgokat.)

 

Bukjatok örökre

Ez a történet nekem abszolút homály volt, valószínűleg miután befejeztem a Gonosz fortélyokat visszatérek hozzá, mert úgy lesz igazán tiszta, hogy mi is történt ebben a novellában tulajdonképpen.

Nagyon furcsa érzés volt látni, ahogy ez a másik-Jace tevékenykedik az általunk ismert világban. Főleg talán az a jelenet volt meghatározó, amikor Max-et majdnem megöli – soha nem bocsátottam volna meg ennek a Jace-nek, ha sikerül megtennie. A másik nagyon ütős részlet az Clary-Janus csókja volt, ami tökéletesen bebizonyította azt, hogy Clary és Jace tényleg egymásnak vannak teremtve – egészen biztos vagyok benne, hogy Clary tudta, hogy valami nem stimmel.

 

„Az én Jemem!”

 

Ez a borító nekem nagyon tetszik, még jobban tetszene, ha nem lennének rajta feliratok. Nekem az exkluzív változat van meg, amin a sárga csillag eléggé zavaró – remélhetőleg, erre majd valamit kitalál a kiadó. Maga a borító egésze igazán lenyűgöző és segít beleképzelni magunkat a piacon való sétálgatásba.

A középen álló alak – aki inkább Jem, mint Zakariás testvér – eléggé sejtelmes. Ami nekem furcsa, azaz öltözéke, de biztosan erre is van magyarázat. Bizony, miután kiolvastam a könyvet kiderült, hogy a borítón miért Jem szerepel és nem Zakariás testvér. A legszebb részlete szerintem az a sétapálca, ami tökéletesen beazonosítja a főszereplőnket és még jobban előtörnek a nosztalgikus érzések.