Április 21.
Három hét telt el.
Ennyi ideje vagy kórházban.
Április 30.
Két hét telt el.
Ennyi ideje nem altatnak, de
te még mindig alszol.
Május 17.
Egy nap telt el.
Anya azt mondta, már nem lélegeztetnek,
de nehezen veszed a levegőt. Azt is mondta (amit nem értünk), hogy mindent
megcsinálsz, csak a szemed nem nyitod ki, tehát nem kommunikálsz az orvosokkal.
Sziasztok!
Az év eleji belevágás
áprilisban kicsit megcsappant, nem igazán jöttem azóta a blogra, amit iszonyúan
sajnálok. A fenti pár mondat talán megmagyarázza, miért. Eléggé ambivalens
érzéseim vannak és kicsit rossz embernek érzem magam, amiért azok a gondolatok
[amik jelenleg a fejemben játszódnak] megjelentek a fejemben.
Vissza fogok térni hamarosan,
főleg, hogy a hosszúhétvégén végre kicsit pihenünk is. De addig is türelmeteket
kérném (az időzített bejegyzések kimennek a maguk módján).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.