Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen

A könyvről

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Kiadó: Könyvmolyképző | Megjelenés: 2014 | Eredeti cím: Hopeless | Olvass bele: x | Moly-olvasás

Én és a könyv

 

Azt hiszem, még valamikor Húgomtól kértem el a könyvet, mert ő olvasta én pedig akkor a Slammed trilógiát fejeztem be és megtetszett CoHo stílusa. Szóval elkértem tőle és mivel nekem tetszett – neki pedig nem annyira – így nálam landolt.

 

„– Hope és Less – ismételgeti az orra alatt. – Hopeless.”

 

A cím eleinte azért nem csábított, mert olyan tömegnek tűnt és tipikus lányregénynek. Aztán elolvastam a könyvet és rájöttem, hogy mennyire jól ki is találta ezt az írónő. Tipikusan olyan cím, ami olvasás után nyeri el az értelmét.

 

„Tizenhárom évre eltűntél, Hope.”

 

Ennek a könyvnek az esetében tényleg beszélhetünk tartalomról. Colleen Hoover meg merte már sokadjára lépni azt, hogy nem egy tipikus lányregényt ír, hanem egy komoly témát jár körbe. Természeten a lányregényekhez mérten a sírás-nevetés és a szerelembeesés itt is garantált – még nem olvastam olyan Rubin pöttyöst, ami nem happy end végződést kapott volna, de lehet, ez még változik.

A családon belüli erőszak témája nem annyira felkapott, azonban létező dolog. Jó volt úgy olvasni egy ilyen témát, hogy nem rögtön ugrottunk bele a dolgokba, hanem volt időnk kicsit felkészülni – hiszen az első visszaemlékezés pillanatában már mindenki tudta mi történt. Talán egyik nagy előnye ennek a könyvnek, hogy a szereplők nem a megszokott jókislány-rosszfiú felállásban tárulnak a szemünk elé, hanem egy ribancnak titulált hölgyeményről és egy rosszfiús beütésű érzelmes srácról.

Holder és Sky kapcsolata az elején olyan idilli és habár olyan gyorsnak tűnik, mégis csak a könyv felénél történik valami. Ami elég nagy meglepetés, tekintve, hogy már az elején úgy tűnik, mintha bizony ezek ketten már egy pár lennének.

Holder ráeszmélése Sky múltjára szerintem lehetett volna kicsit jobb – bár így is elért egy gyomorszorító érzést, de valahogy olyan összecsapottnak érzem azt a rész, amikor Sky is rájön a múltjára. Talán Sky ráeszmélése aztán a dráma összecsapottnak tűnhet, főleg mert egy oldallal később Holder már egy ágyban van a lánnyal és olyan gondolatok foglalkoztatják őket, mint a szökés és a múlt kiderítése.

Érdekes volt az is, hogy Sky a múltjának apjával kapcsolatos részére nem emlékszik – az emlékképek pedig nem mutatják meg, ki is az, akitől félnie kellene. Az olvasó könnyen rájön, hogy a kicsi Hope-ot szexuálisan bántalmazta az apja, azonban a kötet feszültségvezetése egészen a végéig Karen gyermekrablását tartja központi bűnnek.

Hope és Dean. Sky és Holder. Amikor Holder mesélt a gyermekkoráról és arról, hogy mégis miken ment keresztül és mi volt a célja nekem remegett a gyomrom. El nem tudom képzelni, hogy valaki annyi éven át keresi azt, akit szerinte miatta raboltak el – egyfajta bűnbocsánatért kiáltva.

Kicsit olvastam volna még Karen hátteréről, hogy ő miként élte meg ezt a helyzetet – akár a könyv végén egy kis novellában. Illetve kicsit zavaros volt, hogy Karen felismerte-e Holdert, vagy csak a fiú negatív múltja váltotta ki belőle az ellenérzést.

Volt egy jelenet, aminél nekem a vérnyomásom azért egy kicsit az egekbe szökött. Ez egy olyan jelenet volt, ami egyfelől ez tök jó, hogy megjelenik egy fiataloknak szóló könyvben, ám a stílus bicskanyitogató. Mégpedig ez:

„– Szedsz fogamzásgátlót? (…)

– Nem. Nem volt rá okom, mielőtt megismertelek – vallom be.

– Akkor itt az ideje – állapítja meg ellentmondást nem tűrően. – Menj el a dokihoz a héten.

Elhúzom a számat. Nem szeretem, ha helyettem döntenek.

– Tudod, kérhetted volna egy kicsit kedvesebben is.

(…)

– Bocs…. – Akkor mondom másképp. Terveim között szerepel, hogy szeretkezzünk, Sky. Jó sokat. Tulajdonképpen amikor csak lehet, a körülmények ellenére nagyon élveztem a társaságod hétvégén. Tehát ennek érdekében, hogy minél többször szeretkezzek veled, nagyra becsülném, ha felelős döntés hoznál, átgondolva a fogamzásgátlás lehetséges alternatíváit. Így elkerülhetnénk a nem kívánt terhesség miatt megkötött, lejárati idővel rendelkező házasságot. Mi a véleményed, képes lennél ezt az áldozatot meghozni? Hogy nagyon-nagyon-nagyon sokat szexelhessünk?”

Én értem, hogy a fiatalok figyelmét fel kell hívni a védekezés fontosságára, de ha engem így utasítottak volna, akkor hótziher, hogy felképelem a pasit. A nőknek ne azért kelljen bogyókat szedniük, mert a férfinak egy idő után teher gumit húzni – szedjenek azért, mert ők is úgy gondolják, hogy ezt akarják! Szerintem egy kapcsolatban azért kettőn áll a vásár és nem lehet egyikre vagy másikra hárítani a dolgokat.

Ennek ellenére ez egy igazán érdekes olvasmány és a családon belüli erőszak, mint téma nagyon bevállalós – és itt nagyon jól van adagolva. Külön elismerést érdemel az írónő, hogy olyan árnyaltan adagolta az információkat, hogy tényleg csak Sky-jal jöttünk rá mindenre.

 

„Dean Holder szenvedélyes.

Szenvedélyesen él, szenvedélyesen szeret, szenvedélyesen beszél, és szenvedélyesen rajongott Lessért. Nyakamat rá, hogy ezen a listán már én is szerepelek. A belőle áradó hevesség már nem zavaró, hanem csodálatra méltó.”

 

Karakterek tekintetében igen erős és a megszokottól eltérőeket kapunk CoHo-tól.

Sky/Hope egy olyan női karakter, aki igazából mivel nem találkozott nagyon emberekkel, így egyetlen barátnőjével osztozik az életbeli tapasztalatokkal – és emiatt elég gyorsan meg is bélyegzik ribinek, az első iskolában töltött napján.

Six a legjobb barátnő, aki a történet elején elutazik Olaszországba. Sajnálom, hogy nem hallunk róla bővebben, de az SMS ötletek nagyon tetszenek – EGO SMS nekem is jöhetne néha.

Holder, a tipikus és mégse tipikus férfi karakter, akinek a múltja összekapcsolódik Sky-éval, és súlyos titkokat rejteget. A múltja nem a megszokott módon tragikus és az ikertestvéréről is csak lassacskán tudunk meg információkat.

Karen még érdekes karakter, mert mellékszereplőként egy olyan zseniális háttértörténet fut az életében, hogy meg is lepett. Zseniális ötlet volt a gyermekrabló kilétét egy olyan személybe ágyazni, aki nem is igazán idegen Sky életében.

 

„Ígérd meg nekem, hogy soha nem fogod magadat okolni, mert ez nem a te hibád. Te csak egy kislány vagy, és nem a te hibád, hogy az életed sokkal nehezebb, mint amilyennek valójában kellene lennie.”

 

El kell, hogy mondjam a borító szerintem mesés és szerintem sokkal szebb/jobb, mint az eredeti – abban az értelemben, hogy az eredeti borítót felhasználva valami csodát alkottak. Nagyon tetszik, hogy hátul Hope van, elől pedig Sky – így már a borító is megadja az alaphangulatot ahhoz, hogy Sky és Dean múltját meg akarjuk ismerni. Itt nem annyira zavaró, hogy ott van angolul is a cím – talán, mert a magyar cím nem Times New Roman 12-es betűtípus.