Bloggerjáték | Párkapcsolat manapság

Sziasztok!

Ismét hoztam egy bejegyzést, ami még mindig nem könyvértékelés – de ígérem, amint megírtam a szakdolgozatom mindent bepótolok és feldobom kicsit ezt a blogocskát. Addig is jöjjön egy Bloggerjáték bejegyzés. 

A blogzaholic nevezetű csoport – ami azért jött létre, hogy a bloggereket kicsit aktivizálja – kitalálta, hogy létrehoz egy blogger játékot (amit én szívből remélek, hogy hosszú utat fog bejárni és sokáig fennmaradni) és én úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben részt venni. Hogy mi is ez az egész? A blog nevére kattintva egészen pontosan megkapjátok az információkat.

Egy újabb Bloggerjátékban veszek részt, s mivel ez egy főként könyves (filmes, sorozatos, játékos) blog, így természetesen valamilyen szinten ez is helyet kap. Azonban mivel ez egy kicsit kifejtősebb téma, így engedjétek meg, hogy írjak pár sort erről. Akit esetleg ez nem érdekel az nyugodtan ne olvassa el vagy görgesse át és csak a ténylegesen ide tartozó tartalomig. (Előre szeretném bejelenti, hogy terveim szerint részt veszek a többi Bloggerjátékban is majd, habár tuti sosem nyerek, mert túlságosan szeretek írni.) Most ráadásul kötelezően két témában hangot kell adnunk, így ez kicsit OFF-topic lesz.

Az utolsó félévemben felvettem a szociológia tárgyat és ott éppen egy mai társadalmat érintő kérdést feszegettem Akar-e házasodni és gyermeket vállalni a mostani fiatalság? címmel, amiben azt a témát is körüljártam, hogy bizony a mai fiatalság mennyire akar vagy nem akar elköteleződni. Akkor nagyon sok infót megtudtam és most, hogy itt van a Valentin-nap még inkább érződik az ott megállapított tények, miszerint akar a fiatal valamit, csak még maga sem tudja, mit.

Mielőtt áttérnék a kötelező részre, ami a Valentin-napról fog szólni, pár szóban elmondom, mi is az én véleményem a mai párkapcsolatokról. Tudjátok, én végig azt hittem, hogy majd őrült macskás néni leszek és körülöttem mindenki majd mutogatja a fotókat a gyerekekről és unokákról. Aztán végül én találtam párt magamnak és emiatt elkezdtem gondolkozni.

A mai párkapcsolatokat én két csoportba tudom sorolni. A komoly és a „csak kell valaki mellém, mert az menő”. Ha megfigyelitek a mai tiniket, az látszik a nagytöbbségükön, hogy egyfajta menőzésből vannak együtt a párok – ha már csak arra gondol az ember, hogy a „menő csajok” csak náluk idősebb és ultramegajó pasikkal jönnek össze. A komoly párkapcsolatokra szerintem a huszonéves lányok és harmincéves fiúk vágynak igazán – éppen ezért is lehet, hogy ez a két csoport gyakran egymásra talál.

Valentin nap és szingliség

Valamiért manapság mindenki azt mondja, hogy szegény szinglik, akiknek azt kell nézniük február 14-én, hogy a párok hogyan falják egymást. Ugyanakkor ezek a „szegény szinglik” pont azok, akik képesek ezen a napon elmenni olyan helyekre, ahol speciális Valentin-napi programok vannak. (Nem minden szingli ilyen, de a hangosan sóhajtozósok bizony nagy része igen.)

Talán azért is olyan felkapott téma ez, mert a mai világban a párkeresés egy fokkal nehezebb lett. Igen, persze a társkereső applikációk korát éljük, de ez nem jelenti azt, hogy olyan könnyű lenne párt találni. De persze ezen a jeles napon mindenki igyekszik akár egy ideiglenes párt találni maga mellé – ha pedig ez nem sikerül, akkor egyedül kénytelenek eltölteni a napot.

Bár szerintem ez az egész egy kicsit fel van fújva. Mára már divatos, hogy az angolszász helyeket másolva kicsit nagyzolunk ezen a napon. És a szinglik talán tényleg úgy érezhetik, hogy ebből ők kirekesztődnek. Viszont, hogy nekik is legyen programjuk, mi lenne a legjobb választás?

Egy pizza/hamburger/kínai kaja/akármi és egy jó olvasnivaló szerintem a szingliket bőven lekötheti. Mert ott megvan a lehetőség, hogy egy kellemes úriember társaságában töltsük el a napot. Vagy, ha esetleg nincs kedve valakinek a romantikához, akkor is van mit olvasni. Ajánlok pár könyvet.

Azoknak, akik romantikára vágynak: természetesen Nicholas Sparks könyvei közül érdemes választani, hiszen az úriember nincs híja a nehézségekkel tűzdelt nagy beteljesüléseknek.

Azoknak a fiataloknak, akik kocka pasira vágynak: Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig könyve talán a legideálisabb, mivel Matt egy igazán szeretni való karakter.

Azoknak, akik krimire vágynak és nem romantikára: Ambrózy báró esetei a sorozat, amit jó szívvel ajánlok bárkinek, ráadásul az első rész nem is romantikus.

Azoknak, akik nem is akarnak hallani a romantikáról: erre a legjobb választás talán Winie Langton, aki maga is hadilábon áll a férjkeresés ügyében.

Valentin-nap és párkapcsolat

Van valami, amit ezzel a nappal nagyon sokan remélnek – ez pedig nem más, mint az eljegyzés. Nagyjából minden második lány erre vágyik – főleg, mert elvileg ez a szerelem napja és ilyenkor a fiúk ékszerrel lepik meg a barátnőjüket. Azonban szerintem ez a fajta felfogás kicsit abszurd. Ha a lány elvárja, hogy ajándékkal lepjék meg, akkor azt illik viszonozni. De akkor miért mindig arról szólnak a hírek, hogy a hölgyek mekkora kívánságlistával állnak elő?

Nos, a Valentin-nap mára már egy anyagias helyzet lett, ami ráadásul arról szól, hogy ki mit kapott és az mennyi jó/nem jó. Már sok esetben cikinek hathat, ha a pár elmegy moziba és ennyiből áll a nap. Hiszen abban nincsen nagyzolás, nincsen ékszer és főleg nincs posztolható boldog kép egy ujjra húzott gyűrűről.

De akkor mit csinál egy átlagos pár, akik mondjuk, tudják, hogy van Valentin-nap, de nem szeretnének teljesen a bolondjai lenni? Nos, mi például csokit adunk egymásnak – esetleg egy-egy könyvet, de a közelben lévő szülinapok miatt ez kicsit macerás. Illetve nálunk ez a nap inkább arról szól, hogy egy közös új élményt éljünk át. Ez lehet egy mozizás egy új filmmel vagy éppen egy régóta vágyott étterem/cukrászda kipróbálása.

Kis kitekintésként azért elmesélem, hogy nálunk otthon a Valentin-nap sosem csak a szerelemről szólt. Vagyis, nem csak arról a szerelemről, ahogy egy férfi egy nőt szeret. Hanem bizony úgy is, ahogy egy apa szereti a lányait. Mi minden évben (igen, még most is) kapunk Aputól valamit, ami egy csokitól kezdve egy valamilyen figyelmes ajándékon át bármi lehet – nincsenek elvárások. Például tavaly egy szál rózsát és egy tábla csokit kaptam, idén pedig egy Wizzarding Worldös apróságot (ITT megtekinthetitek) és egy plüss egyszarvút. Ez a szokása apunak annyira megtetszett Istvánnak, hogy szerintem, ha lesznek lányaink ő is így fog cselekedni.

(Mielőtt bárki azt hinné, hogy apa kivételez velünk, nos nem így van. Nincsenek fiai, így ezen sosem kellett gondolkoznia, viszont mikor egyszer megkérdeztem, hogy mi lenne, ha fiai lennének. Azt mondta, hogy mikor kicsik, őket is meglepte volna csokival. Mikor nagyobbak lettek volna megtanította volna nekik, hogy Valentin-napkor ne csak a szerelemre gondoljanak, hanem a szeretetre is.)

Azonban a lazulás ezt a napot is körberagyoghatja. Például egy kis olvasás, egymás mellett fotelekben és közben halk zeneszó. S mi is lenne jobb, mint egy jó kis romantikus könyvet olvasni? Mutatok párat a kedvenceim közül.

Ha szeretnél krimit olvasni és az időben az 1900-as évek Magyarországára kalandoznál: erre a legjobb (ha olvastad az előző részeket) Böszörményi Gyulától a Nász és téboly.

Ha egy régi klasszikust olvasnál, ami gyermeki ártatlanságból lesz szerelem: erre bizony L. M. Montgomery Anne sorozatából az Anne válaszúton a legjobb választás.

Szívszorító történetek is éppúgy lehetnek romantikusak és talán ilyenhez van kedved: akkor olvasd el Jojo Moyes-tól a Mielőtt megismerteleket vagy Colleen Hoovertől a Velünk véget ért.

A fantasy kedvelőinek is tudok ajánlani egy könyv sorozatot, ami érdekes és izgalmas is a romantikus mellett: méghozzá Jeaniene Frost – Cat és Bones sorozatáról van szó.

Remélem, sikerült kellemesen eltölteni a Valentin-napot – úgy, ahogy az Nálatok szokás. Ha szinglik vagytok élvezzétek azt, ha van párotok akkor pedig azt. Ne akarjatok semmit se siettetni és főleg ne felejtsétek el, hogy minden ünnep olyan, amilyenné mi szeretnénk tenni. És tényleg, ha nincs jobb program, az olvasás mindig az tud lenni.