Reign #1

Reign

{Romantikus történelem}

Nézz bele te is!

A skótok királynőjének, Máriának új szempontból megközelített és feldolgozott története, 15 éves korától kezdve, amikor három társalkodójának és legjobb barátnőjének társaságában Franciaországba érkezik, jegyeséhez Ferenc herceghez. A sorozat azt lenne hivatott bemutatni, hogyan éli túl a fiatal lány a francia udvar intrikáit, és csapdáit, egészen trónra kerülésének pillanatáig. 

Véleményem

Rendhagyó lesz ez is, ugyanis egyben befejeztem az első évadot és jelenleg nincs több – viszont a sorozat elnyerte tetszésemet, így bizonyosan lesznek további kritikáim is, évadonként. Legalábbis remélem nem szúrják el, mert akkor nagyon szomorú leszek.

Húgom által kóstoltam bele a sorozatba, aki már megnézte az egészet mikor is itthon is elkezdték vetíteni – késő estére tették be, ami jelen esetben nem volt gond. A húgom nem bírta végignézni, mert a szinkronhangok és félrefordítások az egészet élvezhetetlenné tették. Szóval először is megemlíteném: megkínoztam magam a sorozat végignézése után, hogy az első részt szinkronosan végignézzem és egyszerűen nem bírtam ki… Francis és Mary volt minden, ami csak lehetett – megemlíteném, hogy a szereplők az eredeti sorozatban ezekre a nevekre hallgatnak, viszont érthető, hogy magyarosítani akarták. Amit viszont nehezen fogadok el, hogy voltak képesek egy részben két szereplőt minden jelenetben máshogy hívni. Maryt: Máriának, Merinek, Marinak, Márinak illetve Mérinek hívni; Francist pedig: Ferencnek, Frenszisznek és Franszoának hívni. Mintha a fordítok maguk se tudták volna eldönteni mi a legjobb választás – bár Francisnél a helytelen francia kiejtés roppantmód nevetséges volt. Szóval a sorozatot egész biztos nem folytatom magyarul, hiszen ott még csak a neveket se tudták eldönteni – a félrefordításokról és nem jól megválasztott szinkronhangokról ne is beszéljünk.

A történet amúgy tetszik – kicsit eltér a történelemtől, de nem olyan vészesen, épphogy csak élvezetessé teszi a sorozatot. Ez az első történelem témájú sorozatom, habár történelem témájú filmeket sokat láttam – hiszen édesanyám rajong érte. Igazán belopta magát a szívember a sorozat és nem csak egyes szereplők miatt – bár nem tagadom, hogy van, akiért pluszban nézem.

Mary karaktere eleinte idegen volt számomra, aztán gyorsan bebizonyította, hogy őt bizony keményfából faragták – tud tűzifát aprítani, kecskét fejni, mert az apácák a kolostorban megtanították rá. Az első évad vége felé – konkrétabban a legvégén – viszont egyszerűen nem bírtam elviselni. Nem mondom, hogy a korábbi naiv királynőnek kell visszatérnie – érthető, hogy a saját nemzete fontosabb számára –, de ami történik vele az tényleg nem jó. Ezt ő maga is beismerte Francisnek.

Francis számomra csak egy elkényeztetett úri ficsúr volt, eleinte. Láttam a kémiát közte és Mary között, de valahogy engem nem csábított az a bunkó fiú – aztán idővel, mikor végre rájött, hogy szerelmes Marybe, én is kezdtem megkedvelni. Sose ő volt apja kedvence és ezt megtanulta elfogadni, de nem olyan könnyű, ha te vagy a következő a trónon.

Sebastian (Bash) viszont épp öccse ellenkezője, s mást is váltott ki belőlem – csak néztem és vártam az újabb, s újabb jelenetet vele. Miért? Mert ő volt a tökéletes valaki, akiért eldöntöttem, hogy ha még bűn rossz is lesz a sorozat, hát nézem. Persze erre később nem volt szükség, de akkor sem tudtam csak úgy elfeledni. Ahhoz képest, hogy csak egy fattyú, szerintem az ő karaktere ezerszer érdekesebb, mint mondjuk Francisé.

Catherine és Nostradamus együtt és külön-külön is kedvenc lett. Ők az úgymond rosszfiúk egy időben, hiszen Nostradamus jóslata miatt akarja Catherine eltávolítani Maryt fia közeléből – és mivel Nostradamus jóslatai nem tévednek, Catherine anyaoroszlánként védi fiát. Catherine története és jellem minden gonoszság ellenére nekem nagyon szerethetővé tette a karaktert – és mégse tudom, hogy mennyire volt jó ötlet élve hagyni.

Nostradamust pedig nagyon sajnálom, amiért el kellett hagynia Oliviat, egyszer remélem, még visszatér a lány és lehet boldogság a férfi szívében is. A jóslatai mindig rosszat/sötétséget hordoznak, de mindig beteljesülnek, és ez egy kicsit rémisztő. Hiszen a király, és Francis se hisz ezekben a jóslatokban, annak ellenére, hogy ők maguk is tapasztalták már az igazat - kíváncsi vagyok, vajon mikor fogja elhinni végre.

Henry, a király viszont egyáltalán nem lett szimpatikus, sőt mi több – utáltam. Jó, talán egy kis túlzással, de sosem kedveltem, s megőrülése csak még inkább ellenszenvessé tette a szememben. A végén persze sajnáltam, mert azért mégiscsak az apja volt sok gyereknek és az országát is védte – mégse lett olyan, aki nélkül azt mondanám, hogy nem nézem a sorozatot.

Mary társalkodónői viszont felemásak – és lehet undokság, de örülök, hogy Ayleenem élte meg az egész évadot, nekem ő valahogy olyan gyengécskének tűnt. Lola valahogy olyan idegen nekem, de most csak még nagyobb figyelmet fog kapni, aminek nem nagyon örülök – pedig amúgy egy kedves lánynak tűnik. Kennabajos kapcsolata a királlyal nekem elég meredek volt, mint ahogy a későbbi Sebastiannal… de mindezek ellenére ő az egyik kedvencem. Greer igazán kedves lány és mindig sajnálom, amikor a kérőit Mary „elcsábítja”, de a Leith-tel való kapcsolata annyira aranyos.

Eleinte a történetben felütötte a fejét a szerelmi háromszög, amin az emberek már meg sem lepődnek, hiszen az kell nekünk – bármennyire is nehéz elhinni, és akárhogyan is háborgunk miattuk. Az igazat megvallva és Bashnek szurkoltam, mert szerintem az ő érzései és elkötelezettsége Mary iránt sokkal nagyobb előrelépést hozott volna, mint a Mary-Francis párosé. Persze, tudtam, hogy Bash úgyse kerül a trónra, hiszen olyan jó király nem lett volna – hiszen benne nem egészen van meg a hideg számítás – de a következmények nekem fájnak.

Eleinte a Bash-Mary párosnak szurkoltam, mert láttam hogyan néznek egymásra – és gyűlöltem Francist, azért amit a bátyjával tett. A kapcsolatuk szerintem a sorozat fénypontja volt, az emberek őket akarták. 

Aztán – Henry királynak köszönhetően – Bash és Kenna gyors házasságot kellett, hogy kössön. Innentől kezdve néztem a párost, hogy hátha látok valami reményt és… és megláttam! Kenna és Bash lett számomra az álompár, és most, hogy örökre össze van kötve az életük talán jól alakulnak a dolgok.

Kedvenc szereplőm nem egy lett, Nostradamust és Basht is nagyon megkedveltem, tehát őket mondanám kedvencemnek. Mindkettejük múltja egy kicsit sötét és titokzatos – valamint fájdalmas – és emiatt az egész lényük rejtélyes, ami miatt meg akarjuk ismerni őket még jobban.

Kedvenc párosom – nem szerelem – azt hiszem Bash és Francis. Az elején olyan jó volt nézni a közös jeleneteiket, mert mindig ott voltak egymásnak. Annak örülök, hogy kezd a viszonyuk megint olyan lenni, mint régen, hiszen Bash sohasem akarta a koronát és Maryt is csak azért, mert beleszeretett – remélem Francis lesz olyan jószívű és tényleg megbocsát bátyjának.

Legszomorúbb jelenetből sok volt, de az egyik ilyen jelenet az Bash balesete. Azért ez, mert itt megmutatkozik minden abból a fiúból – erre emlékezhetne Francis –, hogy meg akarja menteni az országot, de nem akarja a koronát. Védi az öccsét és segíti az előre menetelét, miközben haldoklik. Persze túléli, mert túl kell élnie, de azért szomorú. A másik ilyen jelenet az Henry halál, de az azért szomorú, mert például Bash nem tud elbúcsúzni az apjától – de öröm az ürömben, hogy Francis megbocsát bátyjának és nem várja el tőle, hogy királyaként tekintsen rá, csak testvérként.

Nekem tetszik ez a sorozat, mert a kisebb eltérések ellenére arrafelé halad Mary útja, amerre a történelem meg van írva – csak kicsit a fiatalságára koncentrálunk, ami szerintem nem baj. Ezzel a sorozattal egy igen erős és elszánt női karaktert kapunk és még néhány helyes fiút is – akikről később kiderül, hogy nem csak helyesek.

 Long may she reign.