Colleen Houck – A tigris átka
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Eredeti cím: Tiger's Curse |
Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?
Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült, izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz.
Véleményem
Nem is tudom, mivel kezdjem. Szerintem ez a történet EGYEDI volt és egész élvezhető is – a végéig. A borító nagyon megtetszett – imádom a piros-fekete párosítást – azonban nézegettem az eredeti borítót és meg-megsajdult a szívem. Remélem, hogy azért a sorozat többi kötete egyezni fog valamiben – mint a külföldi borítóknál.
Negatívumokkal kezdek – aztán dicsérek.
Szépek voltak a jegyzetek – különleges betűtípus, más háttérrel – de én néha nem tudtam őket elolvasni. A helyesírási hibákra, nyelvhelyességi hibákra már azelőtt felhívták a figyelmemet, mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet – aztán olvasás közben egyre többször tűnt fel nekem is.
Még egy nagyon-nagy negatívum – mert azért a szereplők visznek egy elég nagy részt: Kelsey viselkedése a könyv végén. Oké, értem én, hogy ember Ren megijesztette – még nem áll készen az elkötelezettségre -, de akkor sem viselkedhet így valaki! Nem áll szóba vele, nem engedi, hogy hozzáérjen… Hova tűnt az elején még kedvelt Kelsey?
A pozitívumokhoz is sorolnék egy szereplőt: Mr. Kadam. Őt annyira meg lehet kedvelni – szerintem – mert gondoskodó, kedves, bölcs és segíteni akar. Imádtam, hogy ott volt és mesélt néha erről-arról – pl.: Ren és Kishan gyerekkoráról.
De egyedi volt a történet, romantikus, kalandos – ilyeneket szeretek én olvasni. Annyira tetszettek a leírások, hogy oda tudtam magamat képzelni. Kelsey az elején egy kedves, okos lány volt – akit rejtélyes módon elengedtek a nevelőszülei Indiába.
A vége nekem egy kicsit „ilyen úgyse történik”dolog volt – bár az is lehet, hogy én már A tigris küldetése első fejezetéről beszélek… De a lényeg, hogy az epilógus igen érdekesen végződik, azonban én nem tettem volna bele a következő rész prológusát+1. fejezetét, mert így oda a várakozás.
A tigrises részeknél viszont imádtam mindent – sokszor képzeltem, hogy nekem is van egy (habár én farkas-párti vagyok) és nekidőlhetek, simogathatom, olvashatok neki… Nem is teszem olyan magasra a mércét, hogy átváltozva egy indiai herceg legyen…
Akármennyire is hosszú volt (hosszabb, mint az eredeti!) ez a kötet, akármennyire izgalmas nekem (is) a hibák és a vége egy kicsit lejjebb húzza a „várom a következő részt” listámon. Pedig tényleg érdekes volt olvasni, várom a további kalandokat, Kishan bekapcsolódását, Ren és Kishan összetűzéseit és nagyon várom az érett, okos Kelsey-t. Meg aztán várom én a rosszfiút is és aggódok Mr. Kadamért.
Szóval, azért úgy vagyok ezzel a sorozattal, hogy Ren vagy Kishan – nincs választás, még. Mégpedig azért nincs, mert nem olvastam a második részt és így fogalmam sincs milyen lehet Kishan hosszútávon. Tehát most bajban vagyok, mert nem tudok köztük dönteni.
„– Tudod, végül is, viszonylag sértetlenül kijutottunk a városból.
A szája kinyílt:
– Sértetlenül? Kelsey, tele vagyok majomharapásokkal a hátamon, és olyan helyeken is, amire gondolni sem akarok!
– Azt mondtam: viszonylag.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése