Valami nem-csöpögős Mesinek, mert azt mondta, hogy írjak ilyet – depiset meg nem tudok írni, mert jelenleg euforikus hangulatban vagyok. Amit üzennék, hogy ez eme novella egyes részei igazságok, más részei pedig rejtélyek. (A tengeri csirke Regitől származik.)
Hajóút Velencébe
Kora reggel az apartmanból kilépve csak ködöt láttak – néhány iskolás, tanár és szülő kétkedve indult útnak. Az előző napi eső után mindenkinek a nyári ruhája maradt csak, de a reggeli nyirkos-ködös időjárásban furcsa volt rövid nadrágban járkálni.
Többen szandált vettek fel és esőkabátot csaptak a hónuk alá, hogy ha az időjárás megint olyanra fordulna, mint előző nap, legyen ami megvédi őket – a szandálból pedig hamar kifolyt a víz és a cipők meg tudtak száradni otthon. Három lány még reggel is hajszárítóval szárítgatta az előző nap elázott ruháit, de azok sehogy sem akartak megszáradni – bár az előző esti tengeri kikapcsolódás valószínűleg nem segítette elő a száradást.
Mindenesetre mindenki izgatottan várta a tengert és a hajóutat – persze mindenkit figyelmeztettek a felnőttek, hogy a tengeren hidegebb lesz, mint a szárazföldön. A gyerektömegek izgatottan szálltak fel a buszra, az idősebbek pedig csak lassan szállingóztak. A busz hátsó bejáratánál a két nyolcadikos fiú állt – várták, hogy mindenki felszálljon, utolsók akartak lenni – mindketten visszaköszöntek a három lánynak, akik elmentek előttük, s köszöntek.
A buszon végül mindenki leült a helyére és kezdetét vette a gyönyörű május harmadika. Mindenki megbeszélte a másikkal, hogy hogyan sikerült megszárítani – vagy éppenséggel nem sikerült – a ruhákat, papírokat, táskákat. Mindenki jó hangulatban várta az utat, mert tudták, hogy az előző napnál rosszabb úgy sem lehet.
A hajónál már várták őket – éppen telefonáltak az idegenvezetőnek, hogy pár perc és indulnak, nem várják meg őket. Szerencsére már csak le kellett parkolni a busszal, hogy aztán egyesével felszálljanak a hajóra. A három tizedikes lány, egy család és a két nyolcadikos fiú nem ment fel, hanem inkább leültek bent – ők egy kicsit féltek az időjárástól, meg attól, hogy hideg lesz.
A három lány jókedvűen üldögélt és fotózott, mint az őrült – a francia útitársak nem értették a sok fiatal jelenlétét, de aztán a két idegenvezető mindent elmagyarázott. Az egyik lány fényképező gépe kezdett lemerülni ezért inkább csak nézte a tájat – na, meg a lent ülő nyolcadikos fiúkat. Nem meglepő, hogy a lány szemét vonzotta a két félvér srác – hiszen nem mondhatták, hogy rosszul néztek ki.
Amikor két tizedikes lány felment fotózni, addig a harmadik lány vigyázott a cuccokra – s közben mosolyogva szemlélt körbe, meg feltűnően sokat nézett arrafelé, amerre a másik két lány felment. Aztán a két lány leért és kezdetét vette az étkezés – gyorsan elfogyott a kibontott nápolyi.
Az egy óra ötven perces út egész gyorsan eltel – valószínűleg az idegenvezető folyamatos beszédének köszönhetően, ami elfeledtette mindenkivel, hogy még mennyi idő volt hátra. Akkor lett mindenki a legizgatottabb, amikor már lehetett látni a Szent György szigetet – onnantól már mindenki felállt és elhelyezkedett a leszálláshoz.
Vacsora előtt a kis csapat úgy döntött, hogy lemennek a partra – voltak, akik fürdéshez készülődtek, de olyanok is akadtak, akik vásárlást terveztek be. A két nyolcadikos fiút nem féltették a tanárok, hiszen tudták, hogy ők nem vacsoráznak – igen ám, de időközben kiderült, hogy a két fiú cserélt a két lánnyal, így minden egy kicsit felborult.
A végén mindenkinek haza kellett mennie, ugyanis a legtöbb gyerek ruhástól ment bele a tengerbe, ami egyébként kellemesen langyos volt. A három lány mire a vízhez ért, már mindenki ment visszafele, mert szürke esőfellegek jelezték a későbbi esőzést – ami, mint utólag kiderült elmaradt.
A vacsora igen érdekesre sikeredett, ugyanis mindenki valami nagy durranásra számított, ehelyett tengeri csirkét kaptak. Sokat filóztak, hogy ez vajon hal vagy csirke, mert kinézetre csirke volt viszont ízre néha hal. Hát megkérdezték egy páran, hogy tulajdonképpen ez micsoda is, ami vicces volt – valószínűleg az étteremben nem így gondolták.
Az este folyamán a három lány azt tervezte, hogy megnéz egy filmet, de végül az egyikük lefeküdt aludni – persze abból sem lett semmi, mert a két másik lány is bement a szobába és kezdetét vette a fényképezgetés. Aztán előkerült egy retteget téma, ami leginkább csak az egyik lánynak tűnt fel, s rögtön tetézte is azzal barátnője hangulatát, hogy a hajón a fiú is nézte őt.
Ezek után a lány teljesen belehabarodott egy ismeretlen ismerősbe – és maradt a remény.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha írsz kommentet annak még jobban örülök. Ne feledd, hogy véleményedet félkövér és dőlt betűtípussal tudod formázni, illetve linkeket is betehettek - a szokásos módon.