Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

Maggie Stiefvater – Shiver: Borzongás

{Moly-olvasás}

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Shiver

A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az ő farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.

A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.

A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...

Véleményem

„Az idő múlásával a délutáni napfény kifehérítette a könyveket, mintha fakó, aranyozott kötetek lennének – önmaguk díszkiadásai. Felmelegítette a papírt és a festéket a borítók mögött. Olvasatlan szavak szaga lógott a levegőben.”

A Shiver (Borzongás) a bevezető történet Sam és Grace szerelméről, ami tele van bonyodalmakkal (mégsem egy nyálas regényről van szó). Sam ugyanis farkas – télen farkasként él az erdőben, nyáron pedig egy könyvesboltban eladó. Grace minden télen az „ő farkasát” nézi – a sárgaszemű farkast, majd egy nyáron találkozik egy sárgaszemű fiúval. 

Valamint arról, hogy Grace miért nem változott át és mi a gyógyír – mert, hogy van egy új farkas, aki nem akar az lenni. Tehát elkezdődik a hajsza és a rejtélyes eltűnések (két ember) valamint a gyógyír kutatása, és emellett a félelem és szerelem is helyet kap.

A műben rengeteg Rainer Maria Rilke idézet található, amik Samhez köthetőek, mert ő nagyon szereti a költészetet. A könyvnek (és a sorozat másik két kötetének) is egy erdőt ábrázoló kép van a borítóján, amin egy farkas van – szerintem ezek nagyon szépek.

A szereplők nagyon kedvesek és egyszerűek. 

„Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.”

Grace Brisbanet tizenegy éves korában megtámadták a farkasok, s azóta fél tőlük. De van egy, aki minden télen őt figyeli – a sárgaszemű farkas, az ő farkasa. Kedvenc időtöltése a kertben olvasás, és ott találkozik a sárgaszemű fiúval – a fiúval, akit meglőttek. 

Nagyon érdekes volt róla olvasni, arról, hogy milyen önellátó – a szülei nem igazán mintaszülők.

„– Játsszam el a barátságos fiút, vagy csak barátok vagyunk?

– A fiúm vagy. Nem játszom meg magam.

Sam két centivel odébb araszolt a kanapén, kihúzta a karját a fejem mögül és a támlára tette. A falhoz kezdett beszélni:

– Helló, Grace szülei. Grace fiúja vagyok. Kérem, vegyék figyelembe a tisztes távolságok kettőnk között. Nagyon felelősségteljes vagyok, és a nyelvem sosem járt a lányuk szájában.”

Sam Roth szülei nem szerették eléggé a fiúkat, ezért majdnem meg is ölték. Szerencsére Beck (a farkas falka vezére) még időben megtalálta, s, hogy életét mentse megharapta. Sam elfogadta a sorsát, s idejét (amíg nem marad állandó farkas) megpróbálja hasznosan eltölteni. Emberként olvas – legtöbbször Rilke-t, ami nagyon okossá és szexivé teszi.

Örültem neki, hogy az agyhártyagyulladás nem ölte meg, viszont végig aggódtam érte – féltem, hogy meghal, mint Jack.

„– Vegasba kellett volna mennünk – mondtam. – Itt senki nincs ilyenkor, aki összeadna minket, kivéve egy szarvast meg pár részeg fickót.
– Akkor a szarvast kell választanunk – jelentette ki határozottan Grace. – A részeg fickók összekevernék a nevünket, és az elrontaná a pillanatot.
– Az azért furcsa módon helyénvalónak tűnik, ha egy szarvas ad össze egy vérfarkast és egy lányt.
– És a szüleim figyelmét is felkeltené – nevetett. – „Anya, apa, férjhez mentem. Ne nézzetek így rám. Nem vedlik egész évben!”

Véleményem szerint ez a történet nagyon szép. Először azt hittem, hogy majd egy nyálas regény lesz, de be kellett látnom tévedtem. Hiába vérfarkasokról van szó ez több mint egy újabb farkasos történet. Kicsit meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni, ugyanis volt olyan fejezet, ami még egy fél oldal sem volt, de aztán rájöttem, hogy ez így jó. A szereplők tényleg valódinak tűntek, akiknek olyan hobbijuk van, mint az olvasás, zenehallgatás. Emellett néhány „jó tanács” is felfedezhető volt, például “A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol.” 

„A teste olyan meleg volt és olyan jó szagú – a fák és a farkasok szaga, az otthon illata –, hogy a vállába fúrtam az arcomat és lehunytam a szemem. Halkan felmordult és közelebb simult hozzám.

Mielőtt megint elaludtam volna, a lélegzetem lelassult, egyszerre vettünk levegőt, és egy rövid, égető gondolat jelent meg a fejemben:

Enélkül nem lehet élni.”

Én azoknak ajánlanám elsősorban ezt a könyvet (könyvsorozatot), akik szeretik a romantikus fantasy regényeket. A könyv vastagsága nem mérvadó, ugyanis csak egy-két hosszabb fejezet van benne. Egy kis némettudás azért nem árt, ha magunk is szeretnénk értelmezni a verseket.