(Cherry szemszög)
Felmentem Emmett után. Két bőrönd volt mellette. Valószínűleg nekem is bepakolt.
- Meddig fogunk ott maradni?- kérdezte.
- Holnap már jövünk is haza.
- Azt hittem többet maradunk ott. – mondta kitágult szemekkel.
- Nem, csak azért megyünk, hogy tisztázzuk a dolgokat és Aro nem szívesen ölné meg Iant, ha tudná, hogy van képessége.
- Akkor te leszel a nagy megmentő?
- Megmentem a haláltól, de attól nem, hogy ott kel maradnia.
- Ian döntött így.
- A testvéred. Nem is félsz?
- Ian mindig is szerette a veszélyes dolgokat. Ilyen a természete.
- De én akkor is félek.
Emmett átölelt. Annyira gyengének éreztem magam, mint eddig soha. Emmett felemelte az állam.
- Amikor elmentél azt hittem, hogy belehalok. Nagyon nehéz volt felnevelni három gyereket egyedül, még akkor is, ha anya és a többiek segítettek.
- De itt volt Rosalie…
- Ő vigyázott Maximra.
- És rád… - jegyeztem meg és kibújtam az öleléséből.
- Elég nagyfiú vagyok ahhoz, hogy ne kelljen rám vigyázni.
Megfogta a kezem és magához rántott.
- Cherry!- hallottam még a kiáltását, de utána minden elsötétült.
A sötét hívogató szavára nem válaszoltam. Ez egyszer már megtörtént velem. De most semmi bajomnak nem kéne lennie. Egészséges vagyok… NEM! El is felejtettem. A vámpírméreg elkezdett hatni. És akkor nem biztos, hogy túlélem. Lehet, hogy meghalok és Emmett megint egyedül marad, de én azt nem akarom.
Még élni akarok! Meg akarom ismerni közelebbről a gyerekeim! Nem akarok ilyen fiatalon meghalni…
Érzetem a hideg kezek újjáélesztő mozdulatait. Aztán kezdtem hallani a számolást is, ahogy
Carlisle próbál újjáéleszteni.
A számolás abba maradt…
- Carlisle, fogja bírni az utat?- szerelmem hangja aggodalmasan csengett.
- Nem hiszem…, de nem fogja érdekelni.
- Akkor ne engedd! Kérlek!- könyörgött Emm.
- Sajnálom! Cherry szeret a saját feje után menni.
- Tudom…- lassan kinyitottam a szemem. – Cher… Kicsim.
- Mi történt?
- Elájultál.
- Már jól vagyok. Mehetünk. – álltam fel, de megszédültem.
- Dehogy vagy jól. – mondta Emmett.
- Ne vitatkozz velem! Jól vagyok, és most megyünk Volterrába!
Felöltöztem, aztán lementem a nappaliba.
Mindenki búcsúzkodott.
Egész úton azt hallgattam, hogy Emmett és Ian, hogy szidják a tegnapi baseball mérkőzés bíróját.
- Fiúk… Nem tudtok másról bezsélni?
- Sajnálom, Cherry, de csak Emmettel tudok ezekről bezsélni.
- Semmi baj, csak fura, mert ennyi mindent nem tudtam a baseballról.
,, Üdvözöljük Volterrában!”
A felirattól a hideg is kirázott. Szerettem itt élni, de az a múlt volt. Remélem, hogy most is kedvesek lesznek…
Az épület régi volt, a magas sarkúm kopogott a márványpadlón. Felix jött velem szemben és kezében egy fekete köpenyt tartott.
Átnyújtotta, én pedig felvettem.
Elől mentem, mögöttem Emmett és Ian.
- Cherry!- ölelt át Aro, ahogy beléptünk a nagyterembe.
- Aro!- biccentettem. – Gondolom, már tudod miért jöttem.
- Igen! Jane?- nézett oldalra.
- Mester! Cherry!- köszönt Jane.
- Aro, Ian azért jött, hogy…
- Hogy elmondjam: Én öltem meg Alecet. Tudom, hogy nem fogják elhinni, de véletlen volt. – vágott közbe Ian.
- Hogy lehetne véletlen? Megölted a bátyám!- Jane próbálta kínozni Iant, de a pajzsom alá vettem.
- Nem fog menni Jane. – mondtam.
- Láttam, hogy beszéltek a képességéről. Valóban különleges. – mondta Aro. – Beállnál közénk, csak ne öljünk meg?
- De Mester!
- Jane, nyugalom! Rendben. Ian, akkor csatlakozol hozzánk?
- Igen. – mondta Ian és Aro elé állt.
- Ugye semmi átverés nincs?- kérdeztem gyanakvóan.
- Nem, neked sose hazudnék. - mondta Aro.
- Remélem is.
/Pár hónap múlva/
Plumy és Curranty nem akarták elhinni, hogy én voltam a kapucnis lány.
Emese ,,kiszívta” a vámpírmérget az arcomból. Néhány napig enni is alig tudtam.
Maxim és Rosalie, Ryan és Rosemary és Jane Iannel házasok. Emese és Emily pedig elutaztak és élik az életük.
Emmett másodjára is elvett.
Esme és Carlisle az unokázással van elfoglalva, és Esme már kitűnően süti a palacsintákat.
Zara aranyos kislányból, és lázadó tinédzserből egy igazi felnőtt nővé érett. Lekötik a picik, de élvezi az élet minden egyes percét.
EGY NAGY, BOLDOG CSALÁD.
(Emmett és én is gyakoroljuk az unokázást, mert Rosemary kisbabát vár.)
| Előző fejezet |
Emese nem Ben párja? Kicsit összecsaptad a végét :-(
VálaszTörlés