5. fejezet | A család szent köteléke

Küldöm eme fejezetet Currantynak és Plumynak.

5. Nászút-Esme szigete

Véleményem szerint Jake legalább annyira nem tudta, hogy hova megyünk, mint én. De azért neki könnyebb dolga van, mert nagyjából elmondták neki, nekem viszont meglepetés lesz.
Szerettem a meglepetéseket, ez mégis más volt. Mert vagy nagyon jó lesz, vagy nem tudunk semmit csinálni, mert nem ismerjük a helyet.
- Nyugodj meg, Nessie.
- Neked vannak támpontjaid, hogy hova megyünk - kicsit idegesen hangzott a válasz. - Bocsi.
- Semmi baj. Megértelek.
A repülőre átszállósdit már kezdtem megunni, de Jake azt mondta, hogy ez lesz az utolsó átszállás. Repülőre.
A repülőút nem volt olyan hosszú, mint az előző. Taxiba szálltunk.
Jake szívére tettem a kezemet.
A mellkasára hajtottam a fejem és úgy utaztunk egész úton.
A taxi egy kikötőnél állt meg.
Jake rögtön keresni kezdte a járműt, amivel tovább mehetnénk.
Végül egy kisebb, gyorsabb hajóra szálltunk fel.
Nem kérdezgettem, csak élveztem ahogy a hűvös szél meglibbentette a hajamat.
- Azt nézd! - mutatott előre egy eleinte kicsi, háromszögletű helyre.
- Oda megyünk? - Boldogabb lettem.
- Azt hiszem.
A hajócska egyre közelebb ért a, már kirajzolódó sziget felé.
Amikor megálltunk egy fából eszkábált kikötő mellett.
Ki akartam lépni a hajóból, de Jake elkapott.
- Tartsuk be a szabályokat. - Együtt mosolyogtunk.
Hirtelen felkapott és még a bőrőndöket is a kezébe vette. Alice elég sok mindent pakolhatott be, mert amikor Jake felkapta majdnem lehúzta a földig.
A ház kicsit beljebb volt, a sziget belsejében.
Jake átvitt a küszöbön és letett a nappaliba.
- És amúgy hol vagyunk? Helyileg.
- Esme szigetén.
- Esme szigete?
- Carlisle adta. Esme pedig kölcsönadta.
De ki ad egy szigetet nászajándékba?
A családom eléggé gazdag, de azért egy sziget...
Jake nagyon örült.
- Boldognak látszol.
- Esme nagyon kedves volt, hogy kölcsönadta a szigetet egy... Alakváltónak.
- Te vagy itt az első és én ennek nagyon örülök.
Abban a pillanatban Jake átfogta a derekam és csókolni kezdett.
Szenvedélyes csók vette át az elöbbi gyengéd csókokat.
A konyha közel volt. Egy pult választotta el a nappalitól. Jake feltett a pultra.
- Most én jövök - mondta.
Reggel egy fehér szobában feküdtem.
Jake meleg teste finoman perzselte a bőröm.
- Jó reggelt! - nyitottam ki a szemem, de Jake nem szólt semmit.
Felültem és kerestem a szemeit.
- Mi a baj? - aggódva néztem.
- Szörnyeteg vagyok, mint Edward.
- Ezt miért mondod?
Válasz helyett finoman megfogta a kezem és a dudort simogatta.
Nem is fájt, éppen hogy csak éreztem.
- Az este folyamán elveszítettem a fejem. Sajnálom. Ígérem soha többé nem foglak bántani.
- Ezt hogy érted?
Ha Jake azt mondja amire gondolok, akkor...
- Nem akarlak bántani.
- De nem fáj - mondtam.
- Nem kell miattam hazudnod.
- Miattad? Nem hazudok, de ha ez a véleményed akkor már haza is mehetünk! - Felültem törökülésbe.
- Haza? Hisz csak tegnap jöttünk.
- Igen, tudom.
Ő is felült. Az arcomat kezdte el simogatni.
- Nessie...
- Jake, ha nem akarod akkor...
- Majd még... Gondolkozom rajta.
Kaptam egy csókot. Aztán felállt.
- Most hova mész?
- Reggelit készítek - mondta nevetve.
Elment a konyhába, én pedig bementem a fürdőszobába.
Kinyitottam a bőröndöm, hogy megnézzem mit csomagolt Alice.
Csupa francia fehérnemű és még több kihívó darab is előkerült.
Alice mire gondolt amikor ezeket becsomagolta?
Kerestem valami kevésbé kihívó ruhát.
Találtam egy melegítőt és egy rövidujjú pólót.
Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába.
- Jól nézel ki.
- Találtam egy egyszerűbb ruhát.
- Alice?
- Igen.
Megreggeliztünk és azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk.
- Menjünk úszni - állt elő az ötlettel Jake.
- Jó.

Előző fejezet

Következő fejezet