metaoptika: március 2013

A sorozatról

Kiadó: Ciceró

Rentai Renáta magániskolába megy, hogy több barátja legyen. Reni szülei állítása szerint mintakamasz. Az iskola nagymenője, Reni osztálytársa, Cortez, akinek mindene megvan: gazdag diplomata szülők Amerikában (Cortez Magyarországon a nagyszüleivel él), jó külső, mindenki szereti. Szeptember 8-án, amikor Reni meglátja, azt gondolja róla, hogy ő sose érdekelné Cortezt. Később kiderül, hogy Cortez élete nem a legfelhőtlenebb. A történet arról szól, Cortez érdeklődik-e Reni iránt; milyen lesz az osztályközösség; Virág, Reni legjobb barátnője hogyan fogja kezelni Doriánt, az új emós fiút; milyen lesz a másik osztállyal a viszony; a 12/b hogyan fogja kezelni a végzős élettel járó dolgokat, és legfőbbként azt, hogy el kell egymástól válniuk.

Véleményem a sorozatról

Azért kezdtem bele ebbe a sorozatba, mert nem volt ötven új könyvem, amit a mai évben ki tudtam volna olvasni – márpedig elterveztem, hogy idén kiolvasok annyit. Emellett talán egy kicsit el akartam rugaszkodni a rám váró vámpír-tömegekre, ezért a húgom volt olyan kedves és kölcsönadta a sorozatot – habár a nyolcadik rész körül kialakult egy kis vita.

Az első három rész maga volt a kínszenvedés – megkérdeztem a fanatikus barátnőmet és maximálisan egyetértett velem. Mégis ezt olvastam minden más helyett (Benina könyvei, portfólió készítés…), mert túl akartam lenni rajta. Egyáltalán nem volt izgalmas olvasni – és mivel vizuális típus vagyok látni|hallani – Reni nyavalygásait és Cortez utáni epekedését. Bár meg kell mondjam sokkal jobban tetszett így a történet – még akkor is, ha idegesített –, mintha rögtön egymásra találtak volna. Ebben nagy segítségre volt ugyebár Arnold, akit az elején valószínűleg mindenki kedvelt, aztán hipp-hopp az utálat tárgyává avanzsálódott.

A további részek viszont kellemes felüdülések voltak. Legfőképpen az elején (4. rész) nagyon tetszett, ahogy Cortez titokban aggódik amiatt, hogy Reni megy el. Valamint a Balaton-parti jelent nagyon aranyosra sikeredett. A következő kötetben viszont minden tetszett – jó, Reni szülei kiakasztóak, de nem lényeg. Nagyon örültem, hogy végre sima a terep és mégse megy minden a normális kerékvágásban – imádom ezeket a civódásokat. Viszont egy kicsit kezdett sok lenni a haragszomrád jelenet – szerencsére azonban nem sokáig tartott. A hatodik rész pedig már az elfogadható és kedvelhető rostán is átesett (persze a kedvencem az ötödik rész).

A hetedik rész és nyolcadik rész pedig már a búcsúról szól és ez megalapozza egyfelől a hangulatot. Azért a 12/b gondoskodik arról, hogy ne legyen búskomor az utolsó év – képesek voltak feladatokat kitalálni… A végét inkább a továbbtanulás és Cortez szülei határozzák meg. Aztán az érettségi, kiderülnek még olyanok, mint pl. Cortez neve (azért szerintem várható volt, hogy nem valami nagyszabású), vagy hogy Andris és Robi mióta ismerik egymást (ááá, az övék a világ legjobb barátsága) és persze, hogy ki mit gondolt első nap. Máday pedig viszi a pálmát Gáborral, mert ők még az utolsó pillanatokban is képesek voltak megnevettetni – persze Zsolti és Ricsi sem semmi…

Igazság szerint én nem így fejeztem volna be a könyvet, hanem a végére beszúrtam volna mindenkitől egy-egy levelet (Katától, Karcsitól is, hogy elmondják mi a helyzet a Szent Johannában). Ettől függetlenül az ötödik résznél szárnyaltam, aztán utána kezdett tetszeni a sorozat.

Kedvenceim, avagy amiket kedveltem a sorozatban:

1. Szereplők (nem sorrendben; a nevekre kattintva idézetekhez lehet eljutni):

· Cortez: Habár nem az elejétől fogva kedvelem, azért a negyediktől nagyon aranyos.

· Andris: Az egyik kocka-rocker azért lett a kedvencem, mert imádom a civakodásukat Robival.

· Dave: Imádom ezt a kockát, meg azokat, amiket kitalál.

· Robi: A másik kocka-rockert szintén imádom, mert színt visznek az olvasásba.

· Zsák: A gyengéim a cuki külföldi fiúk és Zsák egy kifejezetten cuki szereplő.

· Máday: Mert imádom a beszólásait és megadja a hangulatot az olvasáshoz.

· Macu: Új szereplő volt, de én már az első fellépésénél kedveltem. Jó, hogy Dave talált egy hozzá hasonló személyt.

· Zsolti: Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. A poénjai és átalakulás egyszerűen wow.

· Ricsi: Ő az, aki nekem a „Cortezem”, mert nagyon tetszik a védelmezése és a hozzáállása ahhoz, hogyha valaki bántja a barátnőjét vagy barátait.

· Kinga: Ő egy tipikusan olyan szereplő, akit az elején nem lehet kedvelni, aztán persze ez megváltozik!

2. Jelenetek

· Az össze Máday-s: Mert a reggeleket kellően megalapozza és a könyveknek adott egy jókedvet.

· Zsoltis részek: Zsolti lett az egyik legkedvencebb szereplőm és ez azért van, mert nagyon tetszik, hogy nem veszi komolyan a dolgokat – vagy amikor komolyan veszi, akkor az jókor teszi.

· Reni-Cortez romantikus: Az ő ilyesfajta jeleneteik voltak számomra a tetőpontok egy-egy résznél, azonban zavart, hogy utána mégis milyen körülmények maradtak (a 4. részig). Aztán az ötödik résztől már megszaporodtak ezek a jó jelenetek.

· Ricsi-Virág: Imádom, ahogy Ricsi és Virág összejöttek, azt, hogy Ricsi „Emó”-nak szólítja Virágot pedig már nem is az. Ricsi védelmezőtípus, aki még kiszsiráfot(!) is előkerítene a barátnőjének!

· Csütörtök, péntek (5-6.résztől): A csütörtöki mozizások és pénteki Zsoltiéknál levés volt nagyon jól eltalálva a könyvben.

· Szilveszterek: Azok mind olyanra sikeredtek, hogy a csapat az egymás mellett kiállását gyakorolhatta.

· Balhés jelenetek: 12/b=balhék, húzott balhék. A legjobb szerintem Gáboré és Zsolti lett, mert azok eléggé maradandóak.

Negatívumok, avagy amiket kivágtam volna a könyvekből:

1. Reni szülei:Nem vagyok én a szülők ellen, de Reni szülei egyszerűen kiborítóak. Az anyját például nem érdekli, hogy Vladár kínozza, a lánya a hibás. Az apja pedig csak úgy van.

2. Reni nyavalygása: A harmadik részben kiteljesedett nyavalygás áradatot még Kinga is megelégelte és keményen megszidta Renit – viszont néha úgy érzem hatástalan volt.

3. Vladár: Oké, hogy vannak olyan tanárok, akik rászállnak egy-egy diákra, de amit Vladár csinál az már túlzás.

4. Diákkönyv:Oké, értem én, hogy 14⁺-os a besorolása, de azért ennyire kisdiáklányosra venni egy amúgy gimnáziumról szóló történetet. Viszont nem hiszem, hogy bármelyik iskolában is így viselkednének a diákok – mármint, hogy azt nem hiszem el, hogy pl.: csak a kocka-rockerek érdeklődnek a „jó nők” iránt. Az első hét és fél (?) könyvben a testi kontaktus szerintem két okból nem jelent meg: 1₎ Reni szülei idegbajt kapnának, 2₎ ez egy életre nevelő könyv, amiben a szex és a tinédzserfiúk messzire elkerülik egymást.

Tehát ajánlom ezt a sorozatot azoknak, akik szeretik a túldiákkönyveket (csók, kézfogás), különböző zenéket szeretnének megismerni, részese szeretnének lenni egy ilyen színes osztályközösségnek. Valamint azoknak, akiket nem zavar, hogy mindenki úgy beszél róla, mint egy álomiskola és különben lehet, hogy nem is az.

A könyveket köszönöm:

· Leiner Laurának, aki megírta, nem kis energiát beléjük fektetve.

· A Ciceró Könyvstúdiónak, amiért kiadta a könyveket.

· Húgicának, amiért volt egy olyan pillanata, hogy kölcsönadja – igaz rögtön el kellett kezdenem.

Részek

(külön véleménnyel)